A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog

3. cikk (1) bekezdés: biztonsági és egészségügyi szabályzatokat adnak ki;

„A” kérdés

Kérjük, sorolják fel azokat az alapvető jogszabályi vagy hatósági rendelkezéseket, amelyeket annak érdekében adtak ki, hogy a munkavállalók fizikai és szellemi egészségét, valamint biztonságát megvédjék, világosan jelezve alkalmazásuk:

1. tárgyi hatályát (az érintett kockázatok, valamint a biztosított megelőző és védő intézkedések), és

b. személyi hatályát (jogi státusuktól függetlenül – akár alkalmazottak, akár nem –, és tevékenységi ágazatuktól függetlenül, ideértve az otthon munkavállalókat és a háztartási alkalmazottakat).

A munkavállalók fizikai és szellemi egészségét, valamint biztonságát védő alapvető – törvényi szintű – jogszabályi rendelkezések a következők:

Az Alkotmány

Mint alaptörvény alkotmányos elveket rögzít, hatálya a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra kiterjed.

A 70/D. § (1) bekezdése biztosítja a Magyar Köztársaság területén élők jogát a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. A (2) bekezdés értelmében a Magyar Köztársaság ezt a jogot – többek között – a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.)

Az Mvt. jogharmonizációs célú kiegészítését szolgálja annak a 2001. évi XVI. és különösen az LXXVIII. törvényekkel elfogadott módosítása. A – többek között – az Mvt. módosításáról szóló 2001. évi LXXVIII. törvény a kockázatértékelésre, a munkavédelmi oktatásra, a munkavédelmi képviselőkre, a munkavédelmi bírság összegére, annak kiszabására, a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek hatósági jogkörére vonatkozó szabályokról rendelkezik, meghatározza egyúttal a megelőzés és a telephely fogalmát.

Az Mvt.-t módosító – jogharmonizációs és korszerűsítési célú – 2002. évi LIII. törvény a munkaeszközök munkavédelmi szempontú megfelelőségének igazolásával, a veszélyes munkaeszközök meghatározásával, a munkavédelmi üzembe helyezéssel, a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálattal, a munkavédelmi képviselők választásával, a munkabiztonsági szakértők működésével összefüggő szabályokat harmonizálja, korszerűsíti.

Szabályozza az áttelepítés fogalmát, a munkahely fogalmi körét kiterjeszti a munkáját kizárólagosan személyesen végző egyéni vállalkozó munkavégzési helyére a munkavégzés hatókörében tartózkodókra vonatkozó törvényi rendelkezések tekintetében, illetve a munkáltató fogalmát bővíti ki a munkavállalót kölcsönvevőként, kirendeléssel foglalkoztatóra is.

A munkavédelem országos programjáról szóló 20/2001. (III. 30.) OGY határozat

A határozat végrehajtásával kapcsolatos egyes feladatokról a 2005/2002. (I. 11.) Korm. határozat rendelkezik, a munkavédelem országos programja 2003. évi intézkedési és ütemtervéről szóló 2010/2003. (I. 24.) Korm. határozat a program végrehajtásában közreműködő egyes minisztériumok felelőssége mellett határozza meg a 2003. évi feladatokat.

Miniszteri rendeleti szintű előírások – munkaügy, munkabiztonság

Az Mvt. egyes rendelkezései végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet

A rendeletet módosította a 11/2002. (XII. 28.) FMM rendelet a veszélyes és egyes veszélyes munkaeszközök köre tekintetében, előírva egyúttal a III. veszélyességi osztályba sorolt, 50 főt meghaladó létszámot foglalkoztató munkáltató munkavédelmi szakképesítésű szakember foglalkoztatására vonatkozó kötelezettségét. A rendelet 2004. január 1-jei hatálybalépéssel módosította a munkabiztonsági szakértői tevékenység engedélyezésének feltételeit, ugyanezen időponttól lépteti hatályba az EURSTAT-nak megfelelő adattartalommal kiegészített munkabaleseti jegyzőkönyvet.

A munkavédelmi jellegű bírságok felhasználásáról szóló 2/1996. (II. 21.) MüM rendelet

A rendeletet hatályon kívül helyezte a munkavédelmi jellegű bírságok pályázati, valamint információs célú felhasználásáról szóló 5/2002. (XI. 12.) FMM rendeletet, amely a bírságok pályázati célú felhasználása szabályainak korszerűsítésén túl a pénzbírságoknak – a munkavédelem kérdéseihez ingyenes tájékoztatást nyújtó – közcélú állami munkavédelmi információs rendszer működtetésére történő felhasználását, az információs rendszer működésének szabályait határozza meg.

Az egyéni védőeszközök minősítő bizonyítvány kiadásának szabályairól szóló 2/1995. (I. 6.) MüM rendelet

A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 2/2002. (II. 7.) SZCSM rendelet – harmonizálva az e tárgykörre vonatkozó szabályokat, amely hatálybalépésével egyidejűleg helyezi hatályon kívül a 2/1995. (I. 6.) MüM rendeletet.

A munkaerőpiaci szervezet irányításáról, a szervezetbe tartozó egyes szervek hatásköréről és egyes szervezeti kérdésekről szóló 9/1996. (XII. 20.) MüM rendelet

A rendeletet hatályon kívül helyezte az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról szóló 4/2002. (X. 17.) FMM rendelet figyelemmel a munka-felügyeleti rendszer egységes irányításáról szóló 1134/1999. (XII. 25.) Korm. határozat, illetve mindenekelőtt az Mvt. 17. §-ának (2), (4) bekezdése rendelkezéseire.

A munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 8/1998. (III. 31.) MüM rendelet

A rendeletet a módosításáról szóló 10/2002. (XII. 23.) FMM rendelet a magasban levő munkahelyen ideiglenesen végzett munka, az ilyen munkánál használt munkaeszközök általános követelményei, a munkaeszközök ismételt használatba vétele szabályaival módosítja, egészíti ki, 2004. január 1-jei hatálybalépéssel.

A tengeri halászhajók fedélzetén dolgozók munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 4/2001. (IX. 26.) SZCSM-EüM együttes rendelet

A rendelet hatálya kiterjed a 2. § a)-d) pontjaiban meghatározott úszólétesítményekre, valamint ezek fedélzetén a 2. § a) pontban leírt tevékenység keretében végzett, szervezett munkavégzésre. A rendelet meghatározza a tengeri halászhajókra vonatkozó minimális biztonsági és munkavédelmi követelményeket, az ezek megtartásával kapcsolatos munkáltatói kötelezettségeket. A rendelet a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásakor lép hatályba.

A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SZCSM-EüM együttes rendelet

A rendelet hatálya az Mvt. 87. § 5. pontjában meghatározott munkahelynek a szervezett munkavégzés során történő kialakítására és használatára terjed ki, néhány, taxatíve meghatározott kivétellel (ideiglenes vagy változó építési munkahely, bányászati tevékenység, halászhajók, a munkáltató telephelyén kívül levő mezőgazdasági vagy az erdészeti vállalkozás részét képező mezők, erdőkés más földterületek).

A rendelet a munkáltató munkavédelemre vonatkozó általános kötelezettségeit, a menekülési utakra, vészkijáratokra, a tűzjelzésre és tűzoltásra, a munkahelyi hulladékkezelésre, a szellőztetésre, a munkahelyi hőmérsékletre, a megvilágításra, a helyiségekre, a közlekedési útvonalakra, a veszélyes területekre, a mozgólépcsőkre és rakodókra, a helyiségek méretére, légterére, a pihenőhelyekre, az öltözőkre, a tisztálkodó- és mellékhelyiségekre, a szabadtéri munkahelyekre, az ivóvízellátásra, a munkahelyi zaj- és rezgésvédelemre vonatkozó szabályokat tartalmazza. A rendelet a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásakor lép hatályba.

Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SZCSM-EüM együttes rendelet

A rendelet hatálya kiterjed az Mvt. 87. § 5. pontjában meghatározott azon munkahelyekre, amelyek építési munkahelynek minősülnek, és ahol szervezett munkavégzés keretében külön jogszabály szerinti építmény létesül, vagy építési tevékenység valósul meg. A szabályozás ezen építési tevékenység végzését a munkavédelmi követelmények megtartásáért felelős biztonsági és egészségvédelmi koordinátor közreműködéséhez köti, meghatározza egyúttal annak részletes feladatait, illetve a munkáltató ilyen munkahelyen fennálló, a munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeit.

A rendelet a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásakor lép hatályba.

A potenciálisan robbanásveszélyes környezetben lévő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről szóló 3/2003. (III. 11.) FMM-ESZCSM együttes rendelet

A rendelet hatálya a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben lévő munkahelyekre, azok kialakítására és használatára terjed ki.

A rendelet hatálya nem terjed ki az 1. § (3) bekezdésében meghatározott helyiségekre, készülékekre és tevékenységre.

A rendelet meghatározza a hatálya alá tartozó munkahelyeknél az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek kialakítása és fenntartása érdekében a munkáltató kötelezettségeit (készülékek és védelmi rendszerek kiválasztása, kockázatértékelés, koordináció, robbanásvédelmi dokumentáció készítése).

A rendelet a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásakor lép hatályba.

Kötelező alkalmazású – munkavédelmi tartalmú – nemzeti szabványok

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény – a 2001. évi CXII. törvénnyel megállapított, 2002. január 1-jétől hatályos – 6. § (1) bekezdése alapján a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes.

Egyes nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról szóló 30/1994. (XI. 8.) IKM rendelet

Hatályon kívül helyezte az erről szóló 43/2001. (XII. 30.) GM rendelet 2002. január 1. napjával.

A tűzvédelem és a polgári védelem kötelező nemzeti szabványainak megállapításairól szóló 1/1995. (II. 10.) BM rendelet

Hatályon kívül helyezte a tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításairól szóló 2/2002. (I. 23.) BM rendelet 2002. január 31. napjával.

Egyes építésügyi nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról szóló 96/1999. (XI. 5.) FvM rendelet

Hatályon kívül helyezte az egyes nemzeti szabványok kötelező alkalmazását elrendelő jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 56/2001. (IX. 5.) FvM rendelet 2002. január 1. napjával. Az egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 3/2002. (IX. 30.) FMM rendelet öt munkavédelmi tárgyú rendeletben oldotta meg a szabványok önkéntes alkalmazására vonatkozó törvényi előírás végrehajtását.

Kérjük, részletezzék azokat a szabályokat, amelyeket annak érdekében fogadtak el, hogy az atipikus munkaszerződésekkel foglalkoztatott munkavállalók ugyanolyan szintű védelmet élvezzenek, mint a vállalatoknál munkavállaló egyéb munkaerők.

Az atipikus formában foglalkoztatott munkavállalókra az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatosan kiadott jogszabályok, szabályzatok és nemzeti szabványok hatálya terjed ki. Ezen egységes, a szervezett munkavégzésben részt vevő munkavállalókra kiterjedő szabályozási rendszer biztosítja az azonos szintű védelmet mind a tipikus, mind az atipikus munkaszerződéssel foglalkoztatottak esetén.

Atipikus formában – a foglalkoztató és a bedolgozó közötti megállapodással – jön létre a bedolgozói jogviszony, amelyek kérdéseit a bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 24/1994. (XII.25.) Korm. rendelet szabályozza. A rendelet hatálya kiterjed a foglalkoztatóra és az általa bedolgozói jogviszony keretében foglalkoztatott bedolgozóra. A rendelet 15. §-ában foglaltak értelmében a foglalkoztató a bedolgozót a végzendő munkával kapcsolatban köteles munkavédelmi oktatásban részesíteni és az előírt egyéni védőeszközzel ellátni.

Ugyancsak a foglalkoztató kötelezettsége, hogy az általa adott anyag, termék, eszköz tekintetében biztosítsa, hogy az az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeinek megfeleljen. A bedolgozói jogviszony sajátossága, hogy az Mvt. rendelkezései alapján előírt általános munkavédelmi szabályokon túlterjeszkedve a foglalkoztatónak a 15. §-ban meghatározott kötelezettségeit meghaladóan a munkavégzés során az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeiről a bedolgozó köteles gondoskodni.

Atipikus munkajogviszonynak továbbá olyan munkajogviszonyok is minősülnek, amelyet pl. határozott időre, vagy részmunkaidőre kötöttek, vagy ilyennek minősül a munkaerő-kölcsönzés is. Az ilyen értelemben vett atipikus munkaviszonyra ugyanazok a munkavédelmi szabályok vonatkoznak, mint a határozatlan idejű, teljes munkaidős munkaviszonyokra azzal, hogy munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönvevő minősül az Mvt. szerint foglalkoztatónak.

Az Mvt. általános hatályát számos jogszabály kiterjeszti a munkaszerződésektől eltérő formájú, de azonos joghatást kiváltó, munkavégzésre irányuló szerződésre:

Ilyen a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet, amelynek hatálya kiterjed bármely munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján végzett tevékenységre, illetve a munkaköri alkalmasság vizsgálatáról rendelkező 33/1998. (VI.24.) NM rendelet, amelynek személyi hatálya nem csak a szervezett munkavégzésben részt vevőkre, hanem más személyekre is kiterjed (pl. munkanélküli, gyermekét szoptató anya).

A munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 8/1998. (III.31.) MüM rendelet hatályát speciális részfeladatok tekintetében, úgy mint javítás, átalakítás, tisztítás, karbantartás kiterjeszti a megbízott személyekre is, akik vállalkozási, illetve megbízási – tehát polgári – jogviszony alapján munkát végző, a megbízó szervezetétől független, külső szakemberek és akiket a munkáltató a fenti meghatározott feladat elvégzésére írásban bíz meg.

„B” kérdés

Kérjük, jelezzék azokat a speciális intézkedéseket, amelyeket a veszélyes vagy egészségtelen munkakörökben munkavállalók egészségének védelmében hoztak.

A veszélyes, vagy egészségtelen munkakörökben dolgozó munkavállalók egészségének védelmében szükséges intézkedéseket a munkavédelemre vonatkozó jogszabályok rendszere határozza meg.

Speciális intézkedésnek minősülhet az Mvt. 2. § (3) bekezdésében előírt kötelezettség teljesítése. A rendelkezés értelmében az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósulásának módját – a jogszabályok és szabványok keretein belül – a munkáltató határozza meg.

Az adott munkáltatónál végzett tevékenységhez igazodó biztonságos munkavégzés speciális szabályait a munkáltató munkavédelmi szabályzatban, ennek hiányában működési, vagy más belső szabályzatban határozhatja meg.

Ezen munkáltatói rendelkezés megtételét az Mvt., illetve az Mvt. felhatalmazása alapján az illetékes miniszter által kiadott rendeletek – pl. a dolgozók bőrvédő készítménnyel történő ellátásáról szóló 2/1983. (II.14.) EüM rendelet – írják elő.

Az Mvt. értelmében a munkavédelem fogalma: a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények, továbbá e törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. Az Mvt. 17. § alapján az Országgyűlés, a Kormány, illetve az egészségügyi, a gazdasági miniszter és az irányításuk, felügyeletük alatt működő központi államigazgatási szervek (Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Magyar Bányászati Hivatal) saját jogkörükben látják el a munkavédelem nemzetgazdasági szintű irányításával kapcsolatos feladatokat. Külön jogszabály szerint más felügyeletek [Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, illetve a bányafelügyelet] is ellátnak munkavédelmi hatósági feladatokat.

Az Mvt. 81. § (1) bekezdés értelmében a munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elősegítését, valamint ellenőrzését az e törvényben és külön jogszabályban megállapított jogállással és hatáskörrel rendelkező OMMF, ÁNTSZ és a bányafelügyelet, illetve ezek területi szervei általános jelleggel látják el.

Előbb említett külön jogszabály az 1991.évi XI. tv., amely nevesíti:

- azokat a (munkavédelem un második pillérét alkotó munkaegészségüggyel összefüggő) munkaegészségügyi, kémiai biztonsági és sugáregészségügyi hatósági feladatokat, amelyekre az OMMF illetékessége nem terjed ki, és

- szabályozza a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók tevékenységének engedélyezésével és munkájuk szakfelügyeletével ( is, és egyéb egészségügyi szolgáltatókra is érvényes) kapcsolatos un egészségügyi –igazgatási jogkörét, és kitér

- a szakhatósági közreműködésének illetékességére:

A törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a közegészségügyi (különösen a környezet- és település-, élelmezés- és táplálkozás-, gyermek- és ifjúság-, munka- és sugáregészségügyi, kémiai biztonsági), a járványügyi, az egészségfejlesztési (egészségvédelmi, egészségnevelési és egészségmegőrzési), az egészségügyi igazgatási tevékenységek irányítása, koordinálása és felügyelete, valamint az egészségügyi ellátás felügyelete (együtt: népegészségügy) állami feladat.

A (2) bekezdés szerint az állam az (1) bekezdésben foglaltakat az egészségügyi miniszter közvetlen irányítása alatt álló Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) létrehozásával és működtetésével biztosítja. A Szolgálat sugáregészségügyi tevékenysége keretében kimunkálja, ellenőrzi és érvényesíti a sugárzó anyagokkal, a sugárzást kibocsátó berendezésekkel, a nem ionizáló sugárzással, valamint az elektromos és mágneses erőterekkel kapcsolatos munkahelyi és környezeti sugárvédelmi normákat, közegészségügyi követelményeket.

A Szolgálat kémiai biztonsággal összefüggő tevékenysége körében ellátja a veszélyes anyagokkal és készítményekkel kapcsolatos külön jogszabály által előírt eljárás szerinti engedélyezési és ellenőrzési feladatokat, a veszélyes anyagok, veszélyes készítmények egészségügyi toxikológiai nyilvántartását és tájékoztató szolgálat működtetését.

A Szolgálat munkaegészségügyi tevékenysége körében

a) kimunkálja az egészséget nem károsító munkavégzés (munkakörülmények) személyi és tárgyi feltételeit, a munkavégzésből származó megterhelések, munkakörnyezeti kóroki tényezők megengedhető mértékeit, továbbá a foglalkozással összefüggő megbetegedések, mérgezések, fokozott expozíciók megelőzésére vonatkozó előírásokat (a továbbiakban: munkaegészségügyi előírások);

b) a munkaegészségügyi felügyelet keretében ellenőrzi és érvényesíti a munkaegészségügyi előírásokat, vizsgáltatja, vizsgálja a munkahigiénés határértékek betartását;

c) kivizsgálja a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket, mérgezéseket, fokozott expozíciós eseteket;

d) együttműködik a foglalkozásegészségügyi szolgálattal az egészséges munkakörnyezet kialakításával, egészségkárosodások megelőzésével kapcsolatos feladatokban. Közegészségügyi és járványügyi feladatai ellátása érdekében a Szolgálat laboratóriumokat tart fenn. A Szolgálat egészségügyi igazgatási és koordinációs feladatai körében

e) engedélyezi - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egészségügyi szolgáltató tevékenységének végzését, ellenőrzi a tevékenységet és nyilvántartja az engedélyeket;

A 10. § (1) bekezdés szerint a Szolgálat - a 2. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt kivétellel - valamennyi természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező társaságra kiterjedő hatósági jogkört gyakorol.

A Szolgálat ellenőrzése során minden munkahelyre, bármely emberi tartózkodásra szolgáló helyre beléphet, az ellenőrzött személy köteles az ellenőrzést tűrni és az ahhoz szükséges anyagokat, adatokat, eszközöket és munkaerőt ellenszolgáltatás nélkül az ellenőrző rendelkezésére bocsátani.

Az ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek a ténymegállapításokon kívül tartalmaznia kell a felelős személy ezekre vonatkozó nyilatkozatát is. A jegyzőkönyv egy másolati példányát a felelős személynek át kell adni.

Ha az ellenőrzésen a felelős személy nem volt jelen, a jegyzőkönyv másolati példányát tértivevénnyel meg kell küldeni részére azzal, hogy nyilatkozatát a kézbesítéstől számított 15 napon belül megteheti.

A Szolgálat jogosult az ellenőrzéshez szükséges vizsgálatokat elvégezni, illetve külön jogszabályban meghatározottak szerint elvégeztetni. Az ellenőrzött mulasztása miatt szükségessé váló, illetőleg a közegészségügyi követelményeknek meg nem felelő eredményre tekintettel megismételt vizsgálatok költségét - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az ellenőrzött köteles megtéríteni.

A Szolgálat az ellenőrzés során megállapított tényállás alapján a hiányosságok, szabályszegések jellegét és súlyát mérlegelve megteszi a szükséges intézkedéseket és ellenőrzi azok végrehajtását.

Határozattal kell elrendelni

a) a hiányosságok megszüntetését, illetőleg a szükséges intézkedések végrehajtását;

b) a hiányosságok megszüntetéséig az intézmény, létesítmény stb. működésének, illetőleg az egészségre ártalmas vagy veszélyes tevékenységnek a korlátozását vagy felfüggesztését, ha e szabálytalanságok fennállása egészségkárosodást okozhat;

c) súlyos vagy tömeges egészségkárosodás megelőzése érdekében az egészségre ártalmas tárgyak, vagy anyagok használatának és forgalmazásának megszüntetését, szükség esetén megsemmisítését;

d) egészségügyi szolgáltatónál észlelt hiányosság esetében az a)-c) pontban felsoroltakon túl - külön jogszabályban foglaltak szerint - az egészségügyi dolgozónak a tevékenységben való jártassága igazolását.

Ha az észlelt hiányosság, illetve körülmény súlyos, vagy tömeges egészségkárosodást okozhat, a Szolgálat ennek elhárítása érdekében köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek az adott esetben a veszély elhárítása érdekében szükségesek.

A Szolgálat

a) eljár a hatáskörébe tartozó szabálysértés esetén, ennek keretében helyszíni bírságot szabhat ki, egyéb szabálysértés miatt pedig az eljárásra illetékes szervnél feljelentést tehet;

b) kisebb súlyú cselekmény (mulasztás) esetén a felelős személyt figyelmeztetésben részesítheti;

c) fegyelmi vétséget megvalósító magatartás felfedésekor kezdeményezheti a fegyelmi jogkör gyakorlójánál a fegyelmi eljárás lefolytatását;

d) bűncselekmény észlelése esetén feljelentést tesz az illetékes szervnél.

A Szolgálat

a) szakhatóságként jár el az építésügyi műszaki előírások és irányelvek, a regionális és az általános városrendezési tervek jóváhagyásában, továbbá a külön jogszabályokban feladatkörébe utalt kérdésekben;

b) dönt - a külön jogszabályban foglaltak szerint - az új anyagok, a lakosság körében közvetlen felhasználásra kerülő termékek előállításával, szállításával, raktározásával, felhasználásával, új technológiák bevezetésével kapcsolatos engedélyek megadásáról;

A foglalkozás-egészségügy feladatait az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. határozza meg.

Az 55. § szerint a foglalkozás-egészségügy feladata, hogy

a) a munkahigiéne által feltárt adatok ismeretében elemezze az egyes munkakörnyezeti kóroki tényezők emberre kifejtett hatását, az ember válaszreakcióját, feltárja ez utóbbiakra jellemző paramétereket;

b) kidolgozza a foglalkozási megbetegedések korai felismerésére alkalmas eljárásokat;

c) meghatározza a munkavállaló munkavégzéssel kapcsolatos összmegterhelését;

d) a munkavállaló orvosi vizsgálatával megállapítsa annak terhelhetőségét, hogy eldöntse a munkavállaló adott munkakörre, szakmára való egészségi alkalmasságát, és meghatározza a foglalkoztathatóság feltételeit;

e) a munkakörnyezet és a munka jellegének ismeretében meghatározza az alkalmassági vizsgálatok gyakoriságát;

f) a munkavállalót a munkakör ellátására alkalmasnak vagy alkalmatlannak minősítse, továbbá meghatározza, hogy milyen munkakörnyezetben, mely feltételek mellett alkalmas munkavégzésre;

g) fokozott figyelmet fordítson a fiatalkorúak, a nők, a terhes nők, a szoptatós anyák, az időskorúak, az idült betegek, a fogyatékosok egészségi állapotának ellenőrzésére munkavégzésük során;

h) a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációját kezdeményezze, illetőleg abban részt vegyen.

Az Mvt. hatálya csak a szervezett munkavégzésre terjed ki az alábbiak szerint:

„9. § (1) A törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésekben megállapított kivételekkel - kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy az milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik.

(2) A törvény meghatározott rendelkezéseit (26/A., 28., 32., 40., 44. és 45. §-ok) alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodóra is (járókelő, látogató, szolgáltatást igénybe vevő stb.).

(3) Rendkívüli munkavégzési körülmények esetére (pl. mentési, katasztrófaelhárítási tevékenységek), illetve a fegyveres erőknél (a honvédelmi miniszter vezetése és irányítása, illetőleg felügyelete alá tartozó szervezetek, valamint a határőrség) és rendvédelmi szerveknél munkavégzésre irányuló jogviszonyban, büntetés-végrehajtási jogviszonyban kifejtett munkatevékenységre az illetékes miniszter által kiadott külön jogszabály e törvény figyelembevételével kivételesen indokolt esetben eltérő követelményeket, eljárási szabályokat állapíthat meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozóan.”

Az Mvt. alkalmazásában szervezett munkavégzés: a munkaviszonyban, közszolgálati, illetve közalkalmazotti jogviszonyban, szövetkezeti tagság esetén munkaviszony jellegű jogviszonyban, a tanulói és hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során, büntetés-végrehajtási jogviszonyban (előzetes letartóztatásban, elítéltként), a közigazgatási határozat alapján, a fegyveres erők, fegyveres testületek, a hivatásos állami és a hivatásos önkormányzati tűzoltóság és más rendészeti szervek tagjai által szolgálati viszonyukban, a polgári szolgálatban végzett munka, valamint a munkáltató által kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott társadalmi munka.

Az Mvt. felhatalmazása alapján készült 33/1998. (VI.24.) NM rendelet hatálya ennél jóval szélesebb alanyi kört fog át:

„2. § (1) A rendelet hatálya kiterjed a (2)-(3) bekezdésekben foglalt kivételekkel

a) a munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata és véleményezése tekintetében

aa) minden munkáltatóra, aki az Mvt. 87. §-ának 9. pontja szerinti szervezett munkavégzés (a továbbiakban: szervezett munkavégzés) keretében munkavállalót foglalkoztat,

ab) minden munkavállalóra, akit szervezett munkavégzés - beleértve a közhasznú munkát is - keretében foglalkoztatnak belföldön, továbbá akit az aa) pont szerinti munkáltató külföldre küld munkavégzés céljából, valamint a rendszeres szociális segélyt kérelmező igényjogosult aktív korú nem foglalkoztatott személyre (a továbbiakban: munkavállaló),

ac) a munkaügyi központra,

ad) az Flt. 58. § (5) bekezdés d) pontja szerinti munkanélkülire (a továbbiakban: munkanélküli),

ae) a Szociális törvény 37/A. §-ának (6) bekezdésében foglalt feladatkörében a települési önkormányzatra;

b) a szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata és véleményezése tekintetében

ba) a szakképző intézményre,

bb) a tanulóra, a 11. § (2) bekezdésben meghatározott esetben a hallgatóra,

bc) a munkaügyi központra,

bd) a munkanélküliekre;

c) a foglalkoztathatóság szakvéleményezése tekintetében a munkaügyi központra és a munkanélkülire;

d) a személyi higiénés alkalmasság vizsgálata és véleményezése tekintetében a munkát végző személyre.”

3. cikk (2) bekezdés: biztosítják e szabályzatok ellenőrző intézkedé­sekkel történő végrehajtását;

„A” kérdés

Kérjük, jelezzék a Munkavédelmi Felügyelőség által alkalmazott, az egészségügyi és biztonsági előírások betartására irányuló módszereket; és adjanak tájékoztatást – különösen statisztikai információkat – az alábbiakról is:

1. a Munkavédelmi Felügyelőség ellenőrzése alá tartozó munkahelyek, ideértve az otthoni munkahelyeket is, jelezve, hogy ez alól az ellenőrzés alól a vállalkozások mely kategóriája kivétel;

2. a végrehajtott ellenőrzések száma;

c. az ellenőrzések által érintett munkavállalók aránya.

a) Magyarországon az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának a módját – a jogszabályok és szabványok keretein belül – a munkáltató határozza meg. Az Mvt. kimondja, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok megtartását az állam az erre a célra létrehozott felügyeleti szerveivel segíti és ellenőrzi. Az OMMF a munkabiztonság területén állami irányítási feladatok végrehajtásának kezdeményezésére, előkészítésére és elősegítésére létrehozott központi hivatal (Mvt. 17. § (2) bek.), mely saját jogkörében látja el a munkavédelem nemzetgazdasági szintű irányításával kapcsolatos feladatokat (Mvt. 17. § (1) bek.)

Az OMMF jogkörét országos illetékességű központi (Főfelügyelőség), illetve megyei (fővárosi) illetékességű területi szervei (felügyelőségek) keretében működő munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők (felügyelők) és igazgatók útján gyakorolja.

Az Mvt. 84. § (1) bek. előírja, hogy az OMMF felügyelője elsőfokú hatóságként jogosult:

- illetékességi területén valamennyi munkahelyen – külön engedély nélkül – ellenőrzést tartani,

- a munkabaleseteket, kivéve a közúti és légi közlekedéssel kapcsolatosakat – a munkáltató ez irányú felelősségét nem érintve – kivizsgálni,

- a munkáltatót felhívni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítésére,

- a munkáltatót a feltárt hiányosságok meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére kötelezni,

- az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó előírások súlyos megszegésével foglalkoztatott munkavállalót a kifogásolt munkavégzéstől eltiltani,

- a munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély esetén – annak elhárításáig – a veszélyes tevékenység, illetőleg üzem, üzemrész, munkaeszköz működésének, használatának felfüggesztését elrendelni,

- az időszakos biztonsági felülvizsgálatot elrendelni,

- a munkabaleset bejelentését vagy kivizsgálását elrendelni,

- a munkaeszköz és egyéni védőeszköz működését, használatát felfüggeszteni, ha az nem rendelkezik megfelelőségi tanúsítvánnyal, illetve minősítő bizonyítvánnyal,

- a szabálysértésre vonatkozó külön jogszabályok szerint eljárni.

Az elsőfokú hatóságként eljáró felügyelők az Mvt. által kapott jogosítványok alapján tevékenységüket elsősorban helyszíni ellenőrzések formájában folytatják. E helyszíni ellenőrzések történhetnek spontánul (bizonyos időközönként minden nyilvántartásba vett munkáltató sorra kerül, a két ellenőrzés közötti időszak pedig függvénye a munkáltató veszélyességi besorolásának, a foglalkoztatott munkavállalók számának és a bekövetkezett balesetek gyakoriságának), vagy történhetnek bármilyen jelzésre, panaszbejelentésre. Az ellenőrzések egy harmadik, speciális formája az országos vagy megyei kezdeményezésű cél- és akcióvizsgálat, amely mindig egy szűkebb ágazatra terjed ki, azonban az általánosnál sokkal részletesebben.

Az OMMF ellenőrzése alá tartozó munkahelyek, ideértve az otthoni munkahelyeket is, jelezve, hogy ez alól az ellenőrzés alól a vállalkozások mely kategóriája kivétel:

Az OMMF ellenőrzési hatásköre kiterjed minden szervezett munkavégzésre, amely alól kivételt képez a külön jogszabályban meghatározott munka- és sugár-egészségügyi, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi feladatok ellenőrzése, a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyek, továbbá a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, amelyekre vonatkozóan az irányító jogkört gyakorló miniszter látja el a munkavédelmi hatósági felügyeleti tevékenységet.

b) A végrehajtott ellenőrzések száma:

Az ellenőrzött telephelyek száma 2001. év II. félévében 8643, 2002-ben 24603 db, 2003. I. félévében 14320 db.

A látogatások száma 2001. év II. félévében 7383, 2002-ben 31658 db, 2003. I. félévében 15841 db.

A szabálytalansággal érintett munkáltatók (telephelyek) száma 2002-ben 20061 db, 2003. I. félévében 11201 db.

Szabálytalan munkavégzés miatt eltiltott munkavállalók száma 2001. év II. félévében 4409 fő, 2002-ben 10728 fő, 2003. I. félévében 4397 fő.

Megjegyzés:

2001. évben a szabálysértési eljárásokat más jogcímek alatt folytatták le, így azok nem összehasonlíthatók a későbbi adatokkal.

Az ellenőrzésben érintett létszám csak 2002. áprilistól került be a FEIR nyilvántartásba, így 2001. évi adatok nem állnak rendelkezésre.

Az ellenőrzéseket kb. 200 fő munkabiztonsági felügyelő végezte, létszámuk jelenleg 209 fő.

Belső elvárás a felügyelőkkel szemben, hogy hasznos munkaidejük legalább 45%-át helyszíni ellenőrzéssel töltsék, ez az arány a felügyelők más irányú leterheltségétől függően ~60% körül alakult.

A felügyelők egy ellenőrzési napon általában egy munkáltatónál tartanak ellenőrzést, de kisebb munkáltatók esetében, illetve cél- vagy akcióvizsgálatok keretében előfordul, hogy ugyanazon a napon két, vagy több munkáltatót is felkeresnek.

c) Az ellenőrzések által érintett munkavállalók aránya

A felügyelők ellenőrzéseik során nem vezetnek külön nyilvántartást az ellenőrzött munkavállalókról, az OMMF számítógépes információs rendszere (FEIR) is munkáltatókkal, nem munkavállalókkal számol. Ennek ellenére állítható, hogy a felügyelők ellenőrzéseik alatt nem csak a gépeket, berendezéseket és egyéni védőeszközöket vizsgálják, hanem ilyenkor munkavégzés közben figyelik a munkavállalókat is, különös tekintettel arra, hogy munka közben megtartják e a munkabiztonsági előírásokat, el vannak-e látva megfelelő egyéni védőeszközökkel és viselik-e azokat, meggyőződnek arról, hogy a végzett munkához rendelkeznek-e a szükséges szakképesítéssel, illetve rákérdezéssel meggyőződnek arról, hogy részt vettek-e munkavédelmi oktatáson és az oktatáson elhangzottakat elsajátították-e. Pontos adat van azonban arról, hogy szabálytalan munkavégzés miatt 2002 ben 10 728 munkavállalót tiltottak el a felügyelők a munkavégzéstől. A helyszíni bírságok és a munkavédelmi bírságok jelentős része is szabálytalanul dolgozó munkavállalók miatt került kiszabásra.

Tájékoztatásul közöljük, hogy az érintett munkavállalói létszám az OMMF FEIR statisztikája szerint csak 2002. áprilistól van nyilvántartva.

Az ellenőrzésben érintett munkavállalói létszám

2002. 04. 01. – 2002. 12. 31.

*Az adatok 2003. június 20-ig kerültek meghatározásra, 2001 évben ilyen jellegű nyilvántartás nem volt.

Amennyiben halálos vagy súlyos munkabaleset történik a munkáltatónál úgy bűntető eljárást kezdeményezhet, indítványozhat a felügyelő foglalkoztatás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés címén, de nem a munkáltatóval, hanem meghatározott személlyel szemben.

„B” kérdés

Kérjük, írják le a polgári és büntető szankciók rendszerét, amelyek garantálják az egészségügyi és biztonsági rendelkezések alkalmazását, valamint nyújtsanak tájékoztatást az elkövetett szabálysértésekről:

1. az elkövetett jogszabálysértések száma;

2. a feltárt szabálysértések mely szektorokban történtek;

c. milyen eljárások (jogi eljárást is ideértve) történtek ebben a vonatkozásban.

Az OMMF a hatáskörébe tartozó feladatait – területi felügyelőségei- útján – az Mvt. rendelkezései alapján, közigazgatási eljárás keretében látja el.

A munkabiztonsági előírásokat megsértő munkáltatókkal szemben az Mvt. 82. § (1) bek. alapján munkavédelmi bírság szankciót alkalmaz, szabálysértési eljárást folytat le, illetve államigazgatási határozattal a hiányosságok megszüntetésére kötelez, a veszélyes üzem, üzemrész, munkaeszköz működésének, használatának felfüggesztését elrendeli.

Amennyiben a felügyelőség a közigazgatási eljárása során a munkáltatónál a bekövetkezett munkabalesettel összefüggésben bűncselekmény alapos gyanúját észleli, az illetékes nyomozóhatóság felé feljelentéssel él.

a) Az elkövetett szabálysértések száma:

A munkabiztonság területén megtett intézkedések alakulása

*Az adatok 2003. június 20-ig kerültek meghatározásra

2. A feltárt szabálysértések mely szektorokban történtek:

(Szabálysértések megoszlása az eljárás tárgya szerint)

Megjegyzés: A 2001 év során a szabálysértések más jogcímek alatt szerepeltek, ezért nem összehasonlíthatók a 2002 évtől aktuális adatokkal

c. milyen eljárások (jogi eljárást is ideértve) történtek ebben a vonatkozásban.

„C” kérdés

Kérjük, adjanak statisztikai tájékoztatást a munkahelyi balesetekről, ideértve a halálos kimenetelű baleseteket is, valamint a foglalkozási betegségekről, részletezve, hogy a statisztikák a munkaerő milyen százalékára vonatkoznak.

A munkabalesetek alakulása 2001-2002.

A munkabalesetek – ezen belül a halálos, súlyos és csonkulással járó – számát és az előző évhez viszonyított arányát az alábbi összehasonlító táblázat tartalmazza. (Ez a táblázat nem tartalmazza a bányászati baleseteket).

A bejelentett munkabalesetek alakulása ágazati bontásban 2002. évben

3. cikk (3) bekezdés: az ipari biztonság és egészségügy fejlesztését szolgáló intézkedésekről megfelelő módon konzultációt folytatnak a munkaadói és a dolgozói szervezetekkel.

Kérjük, jelezzék, hogy jogszabályban biztosított-e a munkavállalók és munkáltatók szervei közötti konzultációs lehetőség, hogy ez a gyakorlatban valóban megtörténik-e és milyen szinten (országosan, regionálisan, vagy ágazati, illetve vállalati szinten).

Az Mvt. 2. § (1) bekezdése az állam kötelességévé tette a munkavédelem szabályozásánál, irányításánál, megszervezésénél a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel történő egyeztetést.

Az Mvt. 5. § ennek megalapozására garantálja azon intézmények létrehozását, amelyek az érdekegyeztetésben országos szinten és egy-egy munkáltatónál részt vesznek, valamint az érdekképviselet ellátásához jogokat és kötelezettségeket kapcsol.

Az Mvt. rendelkezéseit áthatja a háromoldalú együttműködés elve, amire jó példa a 14. § (3) bekezdése, amely az állami irányítás területére határozza meg a társadalmi egyezség igényét.

E szerint mind a szabályozásban, mind a végrehajtást segítő egyéb eszközök alkalmazásában az állam előzetesen konzultálni köteles társadalmi partnereivel.

Az Mvt. VI. fejezete fogalmazza meg a munkahelyeken gyakorolható munkavédelmi képviselet intézményét és a munka világának három résztvevője (kormányzat, munkaadók, munkavállalók) tripartit érdekegyeztető fóruma, a Munkavédelmi Bizottság jogállását.

A Munkavédelmi Bizottság 2001. évben hat alkalommal ülésezett. Az üléseken megtárgyalt főbb napirendi pontok:

- ágazati miniszteri rendeletek megvitatása a munkahelyek kialakításának minimális biztonsági és egészségügyi követelményeiről,

- munkavédelmi törvény módosítása,

- a „Munkavédelem országos programja” végrehajtásához tartozó feladatok,

- kockázatkezelési útmutató véleményezése.

2002. évben ugyancsak hat alkalommal tartotta teljes ülését a Munkavédelmi Bizottság, ahol többek között tárgyalt:

- az OMMF közreműködésével előkészített jogharmonizációs törvényről és a kapcsolódó rendelet tervezetekről,

- a kötelező munkahelyi egészségbiztosítás (balesetbiztosítás) kialakítása elveiről,

- a „Munkavédelem országos programja” következő évi intézkedési tervéről.

2003. első félévében egy ülést tartott a Munkavédelmi Bizottság, ahol napirenden szerepelt:

- előterjesztés a Kormány részére a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 89-90. ülésszakain elfogadott egyezmények és ajánlások Országgyűlés előtti bemutatásról,

- a Kormány részére készített jelentés tervezet a nemzetgazdaság 2002. évi helyzete,

- a munkavédelmi jellegű bírságok pályázati felhívása,

- az Mvt. módosítási javaslata.

vissza