Emlékezz a holtakra – harcolj az élőkért

Április 28. – a Dolgozók Emléknapja

Minden évben április 28-án a szakszervezetek szerte a világon azokra a dolgozókra emlékeznek, akik munkájuk következtében vesztették életüket, váltak sérültté vagy betegedtek meg. Ez a nap nem csak az emlékezésé, de arra is alkalom, hogy harcoljunk az élőkért, hogy hangsúlyozzuk: a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések zöme megelőzhető, és küzdjünk a munkahelyi biztonság javításáért. Ezért a mottó: „emlékezz a holtakra és harcolj az élőkért!”.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslése szerint évente kétmillió munkavállaló hal meg – naponta több mint 5000 – munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés következtében. Csak balesetben legalább 350 ezren halnak meg évente. A becslések szerint minden halálos balesetre 1000 nem halálos kimenetelű sérülés esik, melyek többnyire keresetkiesést, maradandó rokkantságot és szegénységet okoznak. A munkavégzéssel kapcsolatos halálesetek száma több mint kétszerese a háborúból eredő haláleseteknek (évi 650 ezer). Az ILO SafeWork - Biztonságos Munkavégzés Programja szerint a munka több embert öl meg, mint az alkohol és a kábítószerek együtt, és a bruttó nemzeti termékben emiatt keletkező veszteség hússzor akkora, mint a fejlődő országoknak hivatalosan nyújtott fejlesztési segély. Az olyan foglalkozási ártalmaknak, mint a por, zaj és sugárzás, való mindennapos kitétel mérhetetlen szenvedést és betegséget okoz, többek közt rákot, szívbajt és szélütést.

Idén április 28-án számos megmozdulásra kerül sor az Elhunyt vagy Megrokkant Dolgozók 8. Nemzetközi Emléknapja alkalmából, melyeket a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége koordinál. Az emléknapot jelenleg hat országban ismeri el hivatalosan a kormányzat (Kanada, Dominikai Köztársaság, Peru, Portugália, Spanyolország és Tajvan), de idén várhatóan több mint száz országban lesznek szakszervezeti megmozdulások, hogy felhívják a figyelmet régiójuk vagy ágazatuk problémáira.

Az SZSZNSZ felhívást intézett a nemzetközi és nemzeti szakszervezetekhez, hogy mozdítsák elő április 28. hivatalos ünnepnapként való elismerését. A szakszervezetek hagyományosan széles körű megmozdulásokat szerveznek április 28-ra, nagy tömeggyűlésektől kezdve oktatási rendezvényekig vagy egyszerű ismeretterjesztésig. Sokan törekednek azonban arra is, hogy gyertyagyújtásra vagy füstölőégetésre is sor kerüljön legalább egy ünnepség keretében, mely tartalmaz egy rövid megemlékező beszédet, és egy perc néma csendet, verset vagy zenét, esetleg kombinálva. Az ünnepségeket vagy a rendezvényeket úgy szervezik, hogy tükrözzék ápr. 28. általános irányultságát; rendszerint a halottakra és a megrokkantakra való emlékezéssel kezdődnek, és az életbe és az élőkbe vetett remény üzenetével végződnek.

2003-ban az emléknap fő témája a munkaadók felelősségre vonhatósága. A szakszervezetek megvizsgálják, hogy miképpen lehetne szigorúbb intézkedésekkel fokozni a munkaadók elszámoltathatóságát a közszférában és a magánszektorban egyaránt.


Az ILO felhívása a három oldalhoz

2003. április 28-án az ILO másodszor tartja meg a Munkavédelmi Világnapot, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy az SZSZNSZ által szervezett Halott és Rokkant Dolgozók Nemzetközi Emléknapja tripartit jelleget kapjon. A Munkavédelmi Világnap semmiképpen nem csökkenti a szakszervezeti akciónap jelentőségét, hiszen célja felhívni a figyelmet a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések problémájának nagyságrendjére. Választott témájától – a munkavédelmi kultúra előmozdítása a munkahelyen – azt reméli, hogy rávilágít, mennyire fontos a megelőzés és az, hogy olyan munkavédelmi kultúrát teremtsünk, ami csökkenheti a munkavégzéssel kapcsolatos halálesetek számát. A szociális partnereket (a tripartit nemzeti munkavédelmi tanácsokon keresztül, ahol ilyen létezik) arra buzdítja, hogy szervezzenek megmozdulásokat április 28-án, lehetőleg egy országos rendezvényt, pl. egy jelképes ünnepséget, amely összehozza a választókat, a nemzeti és a nemzetközi közösség és a média képviselőit. Április 28. alkalom a szakszervezeti mozgalom és az ILO számára egyaránt, hogy ráirányítsa a figyelmet egy világtragédiára, amely túl gyakran marad észrevétlen.

Az információforrások, az országos rendezvényekre vonatkozó tájékoztatás és a napról tudósító újságírók számára összeállított anyag az ILO weboldalán rendelkezésre állnak.

Tudatosítsátok a tagokban, hogy a nap két részből áll: · Emlékezz a holtakra – valami rendezvény vagy emlékezés mindazokra, akik munkahelyen vagy munkavégzés következtében vesztették életüket, és akikről nyilvánosan nem emlékeznek meg más módon; és
· Küzdj az élőkért – kampányolás a törvények szigorúbb érvényesítése és a munkavédelmi szabálysértések szigorúbb szankcionálása érdekében; hogy legyen több munkaügyi felügyelő központilag és a helyhatóságoknál; fogadjanak el egy új törvényt az ún. korporatív (vállalati) emberölésről, hogy könnyebb legyen vádat emelni a gondatlan munkaadók ellen; támasszanak új, törvényes munkavédelmi kötelességeket az igazgatókkal szemben, és a munkavédelmi képviselők kapjanak több jogot és hatáskört.

Gondolkodjatok arról, hogyan támogathatná a szakszervezet a helyi rendezvényeket, és hogyan használhatná fel az emléknapot arra, hogy nyomást gyakoroljon a kormányzatra a korporatív emberölés és a törvények betartatása ügyében, például biztathatná a tagságot illetve az alapszervezeteket, hogy
· szervezzenek helyi rendezvényeket;
· írjanak parlamenti képviselőjüknek,
· gyűjtsék össze a tagok nevét, akik munkahelyi balesetben vagy foglalkozási betegségben haltak meg, vegyék fel a kapcsolatot a családjukkal, hogy készek-e nyilatkozni a sajtónak, és ezt továbbítsák a megfelelő regionális szakszervezeti központnak vagy alapszervnek;
· igazítsák útba a tagokat más információforrásokhoz és adjanak ötleteket különböző akciókhoz.

Ötletek tevékenységekhez

· lehet alapszervi, munkahelyi vagy nyilvános gyűlést szervezni a munkavédelem és a nagyobb vállalati felelősség szükségességének témájában;

· lehet valami megmozdulást szervezni, pl. egy fát ültetni vagy egy emléktáblát elhelyezni, egy szobrot vagy műalkotást, vagy akár egy padot szentelni azok emlékének, akik a munkahelyen vagy helyi közösségben haltak meg;

· lehet egyperces néma csendet tartani munka közben;

· a munkavédelmi képviselő végezhet ellenőrzést, vagy feltérképezheti valamely kockázati tényezőt vagy veszélyt;

· meg lehet kérni a helyi önkormányzatot és más helyi intézményeket, hogy az emléknapon a tisztelet jeleként eresszék félárbocra a zászlót az épületeiken;

· meg lehet kérni a helyi templomokat és vallási központokat, hogy a hét folyamán az istentiszteleteken említsék meg az emléknapot;

· vagy valami más – ami megragadja a közvélemény figyelmét, a fentieket tekintsétek csak ötletnek.

Bármit is tesztek, ügyeljetek arra, hogy
· tájékoztassátok a helyi médiát – újságokat, rádiót, tévét arról, mit csináltok és miért;
· vonjátok be a helyi áldozatok családtagjait, de nagyon ügyeljetek arra, hogy ők mit akarnak – sokan nem akarnak nyilvánosan gyászolni, tehát csak akkor említsetek neveket, ha a család belegyezett; mások viszont szívesen vesznek részt és nyilatkoznak a sajtónak;
· jó előre kezdjétek a szervezést, szerezzétek be a szükséges anyagokat a szakszervezeti központból, a szövetségtől és más forrásokból;
· értesítsétek a saját szakszervezetedet és a szövetséget arról, mit terveztek, hogy nyilvánosságot biztosíthassunk a megmozdulás számára;
· vonjatok be résztvevőket a lehető legnagyobb számban – saját tagjaitokat, és nem csak az aktivistákat, helyi lakosokat, önkormányzati képviselőket, parlamenti képviselőket, stb.

ILO és az SZSZNSZ felhívásai

vissza