FŐCZE LAJOS Az Európai Unióról: 6

A munkában töltött idő mértéke európai léptékű munkajogi kérdés az Európai Unióban – a tagországokban és a csatlakozóknál egyaránt.

A 93/104/EK irányelv rendelkezik a munkaidő megszervezésének egyes kérdéseiről, ennek keretében limitálva a munkaidő mértékét. Az irányelv rögzíti, hogy a tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmével összhangban a heti munkaidő tartamát jogszabályi rendelkezések, kollektív szerződések vagy a két szociális partner között kötött megállapodások útján korlátozzák. Az irányelv – felszólító módban megköveteli -, hogy az egyes hétnapos időtartamokra nézve az átlagos munkaidő, a túlórát is beleértve, ne haladja meg a negyvennyolc órát.

A munkaidő megszervezésének egyes kérdéseit általánosan felülvizsgáló 2000/34/EU számú irányelv szerint ma már egyetlen tagállam sem él a negyvennyolc órás heti munkaidő legális lehetőségével.

Az EU tagországaiban a munkaidő jogszabályban meghatározott mértékét általában az ágazati hatályú kollektív szerződések csökkentik. (Az Egyesült Királyságban a munkahelyi megállapodásoké a fő szerep.) A szerződések megkötésére, módosítására irányuló tárgyalásokon a munkaidő kérdését komplex módon vitatják meg, így más tényezők mellett a beosztás is alku tárgya. Ennek tetten érhető következménye a munkaidő mértékének csökkenése.

Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EFLWC) 2001. évre vonatkozó adatai szerint az egyes tagországokban az átlagos heti munkaidő a következő:

Az EU-hoz csatlakozó országok esetében az említett Európai Alapítvány felmérései szerint a munkaidő hosszabb és a nemek szerint egyre kevésbé differenciált. A csatlakozóknál a foglalkoztatottak 44,4 órát (EU-ban: 38,2 óra) dolgoznak átlagosan hetente. A férfiak 45,4 órát, a nők 43,3 órát. Az alkalmazottak esetében a heti munkaidő hossza 42,2 óra (EU-ban: 36,7 óra). A nem általános munkaórák, mint az éjszakai vagy a műszakban való munka, a hetente eltérő munkarendek szerinti munkavégzés, a hosszú munkahét, vagy a vasárnapi munkavégzés gyakrabban és nagyobb arányban találhatók a tagjelölteknél. Ugyancsak hosszabb a munkával kapcsolatos utazási idő is. Ugyanakkor a részidős munka ritkább. Csatlakozóknál 7%, az EU-ban 17%. A túlórák mértékét nehéz nyomon követni. Az Alapítvány kutatásaiból kitűnik, hogy a magyarok hetenként két órával többet dolgoznak, mint a tagállamok dolgozói. Fizetett szabadságból ellenben közel öt nappal kevesebb jár a magyaroknak. Figyelemmel arra, hogy nálunk eggyel több az ünnepek miatti munkaközi szüneti nap, ezért a magyaroknak 256, míg a tagállamok dolgozóinak 273,4 órát fizet ki a munkáltató anélkül, hogy dolgozni kellene érte.

Hazánk közeli Európa Uniós tagsága szembenézésre kötelez. A munkaidő megszervezésének elemzése országos, ágazati és munkahelyi szinten egyaránt elkerülhetetlen. Ennek az elemzésnek nemcsak a szabályozásra, hanem a legális és a megengedhetetlen gyakorlatra is egyaránt ki kell terjedni. Az arra hivatottaknak pedig határozottan meg kell követelni a törvényes munkaidő betartását. Tárgyalásokat kell folytatni a heti törvényes munkaidő 38 órára történő – bércsökkenés nélküli – fokozatos mérséklésére, a fizetett munkaszüneti napok számának növelésére.

A szakszervezetek számára legyen figyelemfelhívó Márai Sándor "Ég és föld" című munkájában megfogalmazottak: "Kezd el fiam, te személyesen. Nem megy másképp."

• X -

vissza