AKTUÁLIS
HÍREK
TANÁCSKOZÁSOK

Érdekegyeztetés
Képviselői fórum
Rendezvények

JOGI ISMERETEK
MUNKABIZTONSÁG
MUNKAEGÉSZSÉGÜGY
SZABVÁNYOSÍTÁS
BALESET BIZTOSÍTÁS
EGYÉNI VÉDŐESZKÖZ
MUNKAVÉDELMI KÉPVISELŐ

Választás
Oktatás, képzés
Működés
Együttműködés

KIADVÁNYOK, SEGÉDLETEK
TAPASZTALATCSERE
KAPCSOLATOK
FÜGGELÉK

Legfontosabb hatályos jogszabályok
ILO egyezmények, ajánlások
Európai Szociális Karta

Munkavédelmi Képviselőkért Alapítvány
Székhelye: Budapest, 1068 Benczur u. 45. Telefon: 321-1969, Fax: (36-1) 461-2485
E-mail: alapitvany@mvkepviselo.hu
Az alapítvány kuratóriumának elnöke: FŐCZE LAJOS

Beszámoló az ÁNTSZ EU-csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs munkájáról

Európai Unió szabályozása és a közegészségügyi járványügyi biztonság

Az alábbiakban röviden összegezzük a közegészségügy járványügy - ezen belül a munkaegészségügy, a kémiai biztonság, az élelmiszerbiztonság- és élelmezéshigiéne, a környezet-egészségügy, a sugárbiztonság- és sugár-egészségügy, valamiut a járványügy és járványügyi biztonság - területén houosított új jogrendszer kialakulásának legfontosabb mozzanatait, továbbá lényegének alapvető jellemzői~

Munkaegészségügy

Az Európai jogrendszer és a munka világa

Az európai törvénykezés először 1952-ben foglalkozott a munkahelyi egészség és biztonság kérdéseivel, amikor is létrejött a későbbi Európai Unió csirája, az Európai Szén- és Acélközösség. Ez a szervezet egy olyan egészségi és biztonsági politikát dolgozott ki, amely speciálisan a szén- és vasiparra irányult. Amikor azután 1957-ben megalakult az Európai Atomenergiaközösség, kidolgozták a gazdaság sugárvédelmi és sugáregészségügyi politikáját is.

E kezdeti lépések után az időközben megalakult Európai Közösség egyre intenzívebben és egyre nagyobb mértékben foglalkozott a munkaegészségügyi és munkabiztonsági kérdések szabályozásával. Ez a munka különösen az 1970-es években erősödött, amikor is a különböző foglalkozásokból eredő veszélyek a munkavállalók egészségét és a termelékenység eredményességét veszélyeztető jelentősége világossá vált. A tagországok felismerték, hogy azonnali és egységes ("harmonizált") védelmet ke11 biztositaniuk a munkavállalóknak Európa-szerte, de legalább az Európai Gazdasági Közösség (későbbi Európai Unió) területén.

Számos területre fogahnaztak meg irányelveket, amelyeket az országoknak, ha nem is szó szerint, de lényegét tekintve minden pontját illetően be kellett építeni nemzeti törvénykezésébe.

Az Európai Közösség egyetlen piacának és törvényének elve (Single Market, Siugle Act)

Az 1987. évi "Single European Act" fogalmazta meg és tette lehetővé először, hogy a munkahelyi egészség és biztonság, mint célkitűzés és politika saját jogán önálló legyen. Miután kialakult a belsőpiac, automatikusan magával hozta az emberek, a munkaerő, az áruk és a tőke szabad áramlását. Ezért szükségessé vált a munkahelyi egészség és biztonság szabályozásának egységesítése (harmonizációja) annak érdekében, hogy az iparnak olyan területekre történő áthelyezését, ahol a védelem szintje (és ezáltal a költségeké is) alacsonyabb, elkerüljék. A munkahelyi egészség és biztonság kérdése ilyen módon az "egyetlen piac" szociális dimenziójába került. A Single European Act 100a. cikkelye kimondja, hogy az Európai Közösségben a szabadon mozgó termékeknek szigorú; magas színvonalú követelményeknek, standardoknak kell megfelelniük. A 118a. cikkelye pedig kihirdeti: a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a dolgozók munkahelyi egészségnek és biztonságának fejlesztésére, célul kell kitűzniük, hogy a körülményeket (munkakörnyezetet, munkafeltételeket) harmonizálják, miközben a gazdasági fejlesztést/fejlődést is fenn kell tartani. A 118a. cikkely felállította az európai dolgozók egészségét és biztonságát védő minimális követelmények rendszerét. Ez azt jelenti, hogy a tagállamók a közösségi törvényben lefektetett standardoknál szigorúbb standardot is szabadon bevezethetnek!

Az Európai Közösségben 1989-ben vezették be a Tanács 89/391/EGK jelzésű irányelvét. Ez egy keretdirektíva, amelynek lényege, hogy a munkavállalók,, a dolgozók érdekeit szem előtt tartva ösztönözze a munkahelyi egészség és biztonság fejlesztését. Ez az irányelv fogalmazza meg a Közösség alapvető munkavédelmi (munkaegészségügyi és munkabiztonsági) politikáját, lefekteti azokat az alapelveket, amelyekre később ráfűzték azokat az irányelveket és egyéb közösségi jogszabályokat, amelyek alkalmasak a legkülönbözőbb

területek munkabiztonsági és munkaegészségügyi kérdéseinek átfogó és részletes szabályozására:

Kimondja, hogy a munkaegészségügyi és munkabiztonsági szabályok a magán és az állami szektorra (ezen belül az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, adminisztratív, szolgáltatási, oktatási, kulturális, szabadidőstb. tevékenységre) egyaránt ki kell, hogy terjedjenek.

Nem ke11 viszont az irányelvet alkalmazni, ha bizonyos különleges közszolgálati tevékenységek (katonaság, rendőrség, polgári védelem különleges tevékenységei) jellemzői elkerülhetetlenül összeütközésbe kerülnek vele:

Az alábbiakban - a teljesség igénye nélkül - az irányelv néhány fontosabb előírását emeljük ki.

i)

A munkahelyen a munkával kapcsolatosan bánnilyen vonatkozásban a munkavá(lalók egészségét és biztonságát a munkáltató kell, hogy garantálja; ez a munkaadó kizárólagos kötelessége és felelőssége. Ez az Európai Közösség munkavédelmének (munkaegészségügyének és munkabiztonságának) legfontosabb alapelve. Ez az elv akkor sem sérülhet, ha a munkáltató külső szakmai szólgáltatást vagy személyeket vesz igénybe, hogy alapvető kötelezettségét magasabb színvonalon teljesítse: felelősségét ezekre a szolgálatokra, személyekre nem háríthatj a át.

ii) Az irányelv számos a munkáltatóra háruló általános kötelezettségeket is meghatároz. Ilyenek: a foglalkozási veszélyeztetés megelőzése; a munkáltató a munkavállalók érdekében a munkahelyen belül megszervezi az információáramlást, oktatást szervez és a szükséges eszközöket biztosítja, illetőleg rendelkezésükre bocsátja. A munkaadó feladatai közé sorolja az irányelv a kockázatbecslést és a kockázatkezelést (beleértve a kockázat elkerülését), továbbá annak figyelembevételét, hogy a munkavállaló milyen feladatok ellátására képes; kötelezi a munkaadót, hogy kövesse a technikái fejlődést, hogy biztosítsa a kollektív védelem (beleértve a műszaki és szervezési eszközöket) elsőbbségét az egyéni védőeszközös védelemmel szemben.

iii) Meghatározza a munkáltató számára azokat a védelmi és megelőző szolgáltatásokat, amelyeket kötelező biztosítania. Külön összegzi az elsősegélynyújtással, tűzoltással, munkavállalók kimentésével, a súlyos és közvetlen veszéllyel kapcsolatos munkáltatói feladatokat, a munkáltatónak a hatóság felé előírt kötelezettségeit.

iv) Részletesen szabályozza a munkavállalók tájékoztatását (ez is munkáltatói feladat), á munkavállalókkal kapcsolatos konzultációs kötelezettségeket, a munkavállalók (és képviselőik) bevonását a munkaegészségügyi és munkábiztonsági kérdések megoldásába, a munkavállalók oktatását.

v) Előírja a munkavállalók kötelezettségeit, amelyek közt hangsúlyozza a munkaeszközök helyes használatát, a védőeszközök kötelező alkalmazását, munkaegészségügyi és munkabiztonsági kérdésekben a munkáltatóval való együttműködést.

vi) Felhívja a figyelmet arra hogy a munkavállalók részére biztosítani kell az egészségügyi ellenőrzést, illetőleg, hogy a kockázatnak kitett, különösen érzékeny csoportokat meg kell védeni az őket fenyegető veszélyektől.

vü) Végezetül előírja, hogy figyelembe kel( venni az irányelvek alkalmazását a műszaki egységesítés és szabványosítás területén, illetve figyelembe kell venni a műszaki fejlődést, a nemzetközi szabályzatokban vagy specifikációkban bekövetkező változásokat, újdonságokat.

Az l. táblázatban bemutatjuk az Európai Unió munka világának szabályozását. A jogtárgyak rendszere nem a 89/391/EGK keretirányelvre épül kizárólagosan. Ennek oka: ezek egy része már 1989. előtt hatályos volt.

1. táblázat

Munkaegészségügy joganyagai az Európai Unióban és hazánkban

61/1999. (XII. I.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről

EU joganyag

Magyarjoganyag

a Tanács 89/391/EGK~ irányelve a dolgozók munkahelyi egészségének és munkahelyi biztonságának javítását elősegítő intézkedések bevezetéséről a Tanács 89/656/EGK irányelve az egyéni védőeszközökre vonatkozó tagállami szabályozások összehangolásáról

25/1996. (VIII. 28. ) NM rendelet az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkakörülmények általános egészségügyi követelményeiről

a Bizottság 90/326/EGK ajánlása tagállamok részére a foglalkozási betegségek európai jegyzékének elfogadásáról

27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott eacpozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról

a Tanács 90/269/EGK irányelve a munka-vállalók hátsérülésének veszélyével járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről

25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések koekázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről

a Tanács 92/85/EGK irányelve a terhes dolgozók, valamint a nemrégen szült, illetve szoptató dolgozók munkahelyi biztonságának és egészségének javítására irányuló intézkedések bevezetéséről

a Tanács 94/33/EGK irányelve a fiatalok munkahelyi védelméről

33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről

a Tanács 90/270/EGK irányelve a biztonság és egészségvédelmi követelmények legalacsonyabb szintjéről a képemyő előtt végzett munka esetén

50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről

a Tanács 80/1107/EGK irányelve a munkavállalók vegyi, .fizikai, biológiai hatóanyagokkal szembeni védelméről

a Tanács 90/679/EGK irányelve a munkavállalók védelméről a munka közben használt biológiai hatóanyagokkal szemben

a Tanács 89/656/EGK irányelve a tagállamok egyéni védőeszközökre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről

a Tanács 92/29/EGK irányelve a hajókon a fokozottabb orvosi ellátás céljából minimálisan kötelező biztonsági és egészségügyi előírásokról

65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről

6/2000. (III. 17.) KHVM rendelet az úszólétesítmények gyógyszerszekrénnyel való felszereléséről és egyes úszólétesítményeken az orvosi szolgálat rendszeresítéséről

a Tanács 80/1107/EGK irányelve a munkavállalók vegyi, fizikai, biológiai hatóanyagokkal szembeni védelméről

a Tanács 82/605/EGK irányelve a munkavállalóknak a munkavégzés alatti fémólommal és annak ionos vegyületeivel való terhelésével kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelméről

a Tanács 88/364/EGK irányelve a munkavállalók védelméről bizonyos hatóanyagok és/vagy bizonyos munkatevékenységek megtiltásával

a Bizottság 91/322/EGK irányelve a Tanács 80/1107/EGK irányelvének végrehajtása során megállapítandó határértékekről

a Tanács 96/94/EK3 irányelv az ajánlott határértékek második jegyzékéről a munkavállalók vegyi, fizikai, biológiai hatóanyagokkal szembeni védelméről szóló 80/1107/EGK Tanács irányelvhez

a Tanács 98/24/EK irányelve a munkavállalók kémiai anyagok munka közbeni hatásából adódó egészségi és biztonsági kockázata elleni védelméről

a Tanács 2000/39/EK irányelve az európai "indikatív" határértékekről

25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról

a Tanács 90/394/EGK irányelve a munkavállalók munkahelyi rákkeltő anyagok hatása elleni védelméről

a Tanács 83/477/EGK irányelve a munkavállalók munkahelyi azbeszttartalom elleni védelméről

a Tanács 78/610/EGK irányelve a vinilklorid monomernek kitett munkavállalók egészségének védelmére vonatkozó tagállami jogi és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról

26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről

a Tanács 86/188/EGK irányelve a munkavállalóknak a munkahelyi zaj okozta veszélyek elleni védelméről

18/2001.(IV 28.) EüM rendelet a munkavállalóknak a munka közbeni zaj okózta kockázatok elleni védelméről

Jogharmonizációra váró jogszabály:

a Tanács 26/2001/EK 16. egyéni direktíva a 89/391/EKG direktívához a minimális egészségügyi és munkabiztonsági előírások a munkavállalók egészségének védelme érdekében a fizikai ágensek (vibráció) okozta veszélyek ellen.

Tervek szerint az irányelvnek megfelelő magyar rendelétet az EüM készíti el.

TripaYtit rendszerű biztonsági, higiénés és egészségvédelmi Tanácsadó Bizottság felállítása az EU-ban. Akcióprogramok

Ezt a bizottságot 1974-ben állították fel azzal a céllal, hogy alaposan megvizsgáljanak minden, a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos újonnan beterjesztett jogszabályt. A bizottságban helyet kapott a munka világáért felelős, illetőleg azt működtető mind

három tényező ("oldal"); egyaránt helyet kaptak benne a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselői. Vagyis: a bizottság tripartit rendszerben működik, segítséget nyújt az Európai Bizottságnak a munkaegészségügyi és munkabiztonsági területen életre hívott akcióprogramok végrehajtásában.

Az első akcióprogramot 1978-ban indították, abbóf a célból, hogy tanulmányozzák a foglalkozási megbetegedések és a munkabalesetek okait, a veszélyes anyagok elleni védekezés lehetőségeit, a gépek okozta balesetek megelőzését, a munkahelyi egészség és biztonság monitorozását, illetőleg az e területen történő képzést.

A második akcióprogramot 1984-ben fogadták el. Ez a balesetek megelőzése, valamint a veszélyes anyagok elleni védelem érdekében hozott ergonómiai intézkedésekkel foglalkozott, és különös hangsúlyt helyezett a dolgozók és a munkaadók informálásának, képzésének jelentőségére.

A harmadik akcióprogram 1989-ben indult. Ennek kiemelt területei az ergonómia és biztonság, az egészség és higiéne, az információ és képzés, valamint a kis- és középvállalatok voltak.

1993-ban az Európai Bizottság Egészség- és Biztonság-keretprogram 1994-2000.elnevezésű akciőprogramot fogadott el, amely lényegében a 2000. évig tartó egészségi és biztonsági munkaterv.

2002-ben indult a jelenlegi akcióprogram, amelyet 2006-ig terveznek. Ennek legfontosabb célkitűzései:

jó munkahelyi lcözérzet

® a kockázat-megelőzés, -elkerülés kultúrájának megerősitése

~ ambiciózus szociálpolitika

indok: a munka világában és a társadalomban végbe

ment változások.

Az EU a mueikahelyi egészség és biztonság érdekében intézményeket is életre hívott. Ennek keretében alapították meg a "Munka- és Életkörülmények Javításáért Eurőpai Alapítványt" (Dublin, 1975). Az Alapítvány kutatásokat végez, és a I<özösség számára tudományos hátteret biztosít a munkaegészségügy és a munkabiztonság területén, de feladata a munkahelyi egészség és biztönság javítását szolgáló forrásanyagokról, publikációkról való gondoskodás is. Itt említjük meg azt az 1994-es döntést., hogy ~ilba®ban (Spanyolország) megalapítják az Európai Unió Munkahelyi Egészségi

és Biztonsági Ügynökségét: Ennek az ügynökségnek a feladata az EU-n belül a munkahelyi egészségi és biztonsági standardok, valamint a munkakörülmények monitorozása. Speciális feladatként az ügynökség gyűjti és terjeszti a munkahelyi egészséggel, biztonsággal kapcsolatos tudományos, technikai és gazdasági információkat, elősegíti a tagállamok közötti információcserét, a nemzeti szakértők cseréjét, konferenciák, szemináriumok szervezését.

Összegezve: nyilvánvaló, hogy az EU a munkahelyi egészség és biztonság megteremtése érdekében elsősorban a primer prevenció lehetőségeit kívánja a1ka1mazni. Ennek megvalósítása végett a jogi szabályozás eszközei mellett egyre nagyobb súlyt kapnak az akcióprogramok, az információáramlás, a képzés, a tudományos kutatások és nem utolsósorban a figyelemfelkeltő ún. PR (public relation) tevékenység. A közösségi jogtárgyak közül az alábbiakban a hazai honosítás szempontjából legfontosabbakat emeljük ki.

Jogharcnonizáció a munka világában

A mai magyarországi munkavédelem szabályozása megegyezik az európaival. A jogszabályok túlnyomó többségét az egészségügyi és a munkaügyi tárcák, illetőleg jogutódjaik honosították. A szabályozás szerkezetében fellelhető az a magyar jogalkotói jellegzetesség, hogy nálunk valamennyi törvény az alkotmányra van felfűzve:

ALKOTMÁNY

Új Munka Törvénykönyve

(1992. Évi XXII. Törvény)

ÁNTSZ törvény

(1991. Évi XI. törvény)

Köztisztviselők jogállásáról szóló törvény

(1992. Évi XXIII. Törvény)

Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény

(1992. Évi XXXIII. Törvény)

Munkavédelemről szóló törvény

(1993. XCIII. Törvény)

Új Egészségügyi törvény

(1997. Évi XLVII. Törvény)

A munkavédelmi szabályok esetében azonban jól kirajzolódik az az európai jellegzetesség is, hogy a kormány és tárcarendeletek túlnyomő többsége a 89/391/EGK keretirányelvnek megfelelő 1993. évi XCIII-s munkavédelmi törvényhez kapcsolődó végrehajtási rendelet (lásd Z. táblázat) és csak a

munkavilágát törvényszinten befolyásoló jogtárgyak (ÁNTSZ törvény, a Közalkalmazottak jogállásáról, a Köztisztviselők jogállásáról intézkedő törvények, az Új Munkatörvénykönyve és az Egészségügyi törvény) függetlenek a Munkavédelmi törvénytől.

A munkavédelmi törvényi szabályozása

Magyarország területén minden munkát végző embernek joga és kötelessége a munkavédelem. Alkotmányunk 70/D § (1) és (2) bekezdésében kimondja: "A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez", illetőleg hogy "Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.

Legmagasabb színtű jogszabályunk érvényesítését a munkavédelem (a munka-helyi egészség és biztonság védelme) területén az 1. táblázatban felsorolt törvények biztosítják.

Az új munka tör-vénykönyve, a köztisztviselők és a közalkalmazottak jogállásár°ól szóló törvények a foglalkoztathatóság szabályozása (munkaidő, túlmunka, szabadság, sebezhető csoportok - terhes nők, fiatalkorúak - éjszakai munkáltatása stb.) révén indirekt módon ugyan, de alapvetően szabályozzák a munkahelyen az egészséget és biztonságot.

Az Áldami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatró! szóló 1991. évi XL, az ún. ÁNTSZ törvény kimondja, hogy a közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi (együtt: népegészségügyi) tevékenység irányítása és felügyelete, valamint az egészségügyi ellátás felügyelete állami feladat. Ezt a feladatot az állam az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (továbbiakban: Szolgálat) révén látja el. Az ÁNTSZ-törvény értelmében a munkaegészségügyi tevékenység a népegészségügyi munka része.

Az 1997. évi CLIV törvény az egészségügyről, III. "Népegészségügy" című fejezete definiálja a munkaegészségügyet, amely két részből, a munkahigiénéből és a foglalkozás-egészségügyből áll. A munkaegészségügy világszerte a munkavédelem (occupational health and safety) része (is). Értelemszerűen így a munkavédelem és a népegészségügy között a magyar gyakorlatban átfedés van. Ugyancsak itt jegyezzük meg: az EU Brüsszelben működő ún. ötös főigazgatóságának a neve az utóbbi időkig: Directorate of Publie Health (Népegészségügyi vagy Közegészségügyi Főigazgatóság), amelynek osztályai között szerepelnek egyebek között a munkabiztonsági és a munkaegészségügyi osztály. Helyesebb lenne a népegészségügy megnevezést használni gyűjtőfogalomként és ezen belül munkaegészségügyet, munkabiztonságot, környezet-egészségügyet, járványügyet, egészségvédelmet illetőleg ezek ágazatait (pl: sugáregészségügy, élelmezés-egészségügy) megkülönböztetni. A főigazgatósá

got a 2000-s években átszervezték; jelenleg az egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős, míg a munkavédelem egy másik főigazgatósághoz került.

Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről. Ez a törvény - figyelembe véve az EU-ban alkalmazott alapelveket is -- szabályozza átfogóan a magyarországi munkavédelmet. Ez lehetővé teszi a korszerű munkavédelmi politika érvényesülését.

A törvény célja, hogy az alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit, biztosítja a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvását és a munkakörülmények humanizálását, megelőzve ezzel a munkabaleseteket, a foglalkozási és a foglalkozással összefúggő megbetegedéseket.

Ezt a célt a törvény az alábbi alapelvek előírásával érvényesíti:

1. A Magyar Köztársaság területén munkát végzőknek joguk van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez. Vagyis: minden dolgozónak joga van a munkavédelemhez.

2. Az állam felelőssége és a tYipartit rendszerű munkavédelerrr. Az állam - a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyeztetve köteles meghatározni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeit, irányítási és ellenőrzési intézményeit, illetőleg köteles kialakítani az egészség, a munkavégző képesség megóvására, a munkahelyi biztonságra és a humanizált munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, a melynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja.

Ez az alapelv az állam alapvető felelősségét fogalmazza meg. Jelenti a munkavédelmi politika kidolgozására, a politika érvényesítéséhez szükséges irányítási és ellenőrzési infrastruktűra biztosítására, a politika gyakorlati programba történő átültetésre való kötelezettségét. Jelenti továbbá azt is, hogy mindezen feladatainak megoldása során az államnak együttműködési kötelezettsége is van: köteles a munkavédelemben a munkaadókat és a munkavállalókat partnerként kezelni, a feladatok megoldásába bevonni. - Az állam, a munkaadók és a munkavállalók együttműködése tripartit rendszerben történ~k. A tripartit rendszer országos szintű reprezentánsa Munkavédelmi Bizottság. A bizottság háromoldalú: egy-egy "oldalt" alkotnak a munkavállalók, a munkaadók és a kormanyzat képviselői.

A munkáltató felelőssége. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása - a munkavállalók ez irányú felelősségével összhangban - a munkáltató kötelessége. Ezzel összefüggésben a törvény azt is kimondja, hogy a megvalósítás módját a munkáltató határozza meg. Vagyis: a munkáltató kidolgozza a konkrét, gyakorlati munkavédelmi előírásokat, annak végrehajtási eljárásait, biztosítja a szükséges eszközök és képzési feltételeket, valamint ezek anyagi forrását! A képzésbe az is beletartozik, hogy a szabályok megismerését a munkavállalók részére az általuk értett nyelven köteles a munkáltató lehetővé tenni.

4. Felügyeleti szervek. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok megtartását az állam az erre a célra létrehozott felügyeleti szerveivel segíti és ellenőrzi.

Egyéb alapelvek. Fontos elvként kezeli a törvény a munkavégzés hatókörében tartózkodó nem munkavállalók védelmét, a munkaeszközök biztonságos és egészséget nem veszélyeztető kialakítását, a tripartit rendszerű érdekegyeztetést, a munkavédelemmel kapcsolatos adatok védelmét. Itt emlitjük meg, hogy a törvény kimondja: az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat (nincs pl. veszélyességi pótlék; ha a munkahely az egészséget károsítja, ha a baleseti kockázat elfogadhatatlanul nagy, a munkahelyen a tevékenységet kell betiltani); kiemelten kezeli a törvény a munkabiztonsági szaktevékenységet, illetőleg a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást.

A munkavédelmi törvény - figyelembe véve módosításait is - euro-konform törvény. Ennek megfelelően biztosítja az EU-ban a munkahelyi egészséget és biztönságot szabályozó jogszabálynak a törvényre való "ráfűzését". A törvényhez kapcsolódó jogszabályokhoz itt két megjegyzést teszünk:

(1) többségüket az egészségügyi és a munkaügyi tárca (illetőleg ezek jogelődjei és jogutódjai) adja közre; (2)az 1996 óta megjelent rendeletek már eurokonform

jogszabályok lényegét tekintve megfelelnek a releváns közösségi irányelveknek (l. táblázat).

A jogharmonizációval járó feladatok az ÁNTSZ-ben

A röviden bemutatott új hazai szabályozás forradalmasította a magyar szabályozást. Új alapokra helyezte a munkavédelmet. Lényege, hogy a munkahelyen az

egészségért és a biztonságért a munkáltató felelős, aki ennek "ellentételezéséért" olyan jogosítványt kapott, hogy meghatározhatja azt, hogyan valósítja meg ezt a kötelezettségét, miközben azonban feladatai teljesítését a három magyar felügyelet (az OMMF, az ÁNTSZ és a Magyar Bányászati Hivatal) folyamatosan ellenőrzi.

Ehelyütt röviden csak a munkaegészségügyi felügyelet feladatait vázoljuk fel.

A Szolgálat feladatai

A Szolgálat (1) felügyeletet gyakorol az ország közegészségügyi járványügyi viszonyai felett, (2) másrészt népegészségügyi tevékenységet végez, (3) egészségvédelmi munkát folytat, (4) egészségügyi igazgatási és koordinációs feladatokat lát el. A Szolgálat valamennyi feladatában kapcsolódik a munkavédelemhez.

A közegészségügyi felügyelet keretében munkaegészségügyi ellenőrzést végez, ellenőrzi a munkaegészségügyi szabályok érvényesülését. A Szolgálat ellenőrzése során minden munkahelyre beléphet, az ellenőrzött köteles az ellenőrzést tűmi és az ahhoz szükséges anyagokat, adatokat, eszközöket és munkaerőt ellenszolgáltatás nélkül az ellenőrző rendelkezésére bocsátani. A Szolgálatnak hatósági jogköre van, határozatot hoz a hiányosságok megszüntetésére, intézkedések végrehajtására, szankciónál stb., szakhatóságként jár el építésügyi műszaki előírások, irányelvek, stb. esetében, dönt új anyagok, új technológiák bevezetésével stb. kapcsolatos engedélyek megadásáról, közreműködik országos fejlesztési tervek, valamint általános érvényű hatósági előírások kiadásának előkészítésében.

A Szolgálat a hatáskörébe tartozó szabálysértés esetén helyszíni bírságot szabhat ki, egyéb szabálysértés esetében pedig az eljárásra illetékes szervnél feljelentést tehet. Kisebb súlyú mulasztás esetében a felelős személyt figyelmeztetésben részesítheti. Ha fegyelmi vétséget fedez fel a Szolgálat, akkor kezdeményezheti a fegyelmi jogkör gyakorlójánál a fegyelmi eljárás lefolytatását, míg bűncselekmény észlelésekor feljelentést tesz az illetékes szervnél.

Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az első fokú eljárás a Szolgálat városi intézetének hatáskörébe tartozik. A másodfokú eljárás, amennyiben első fokon a városi intézet járt el, a megyei intézet, amennyiben első fokon a megyei intézet járt el az OTH, amennyiben első fokon az OTH járt el, az országos tisztifőorvos hatáskörébe tartozik.

A Szolgálat elemzi a munkavégzés és a munkakörnyezet okozta nép-egészségügyi hatásokat és feltárja kezelésük, csökkentésük lehetőségeit. Utóbbi érdekében kimunkálja a fizikai (sugárzás, zaj, rezgés, stb.), a vegyi, a biológiai kóroki tényezők munkahelyi határértékeit, ellenőrzi a határértékek érvényesítését. Ugyancsak népegészségügyi jelentőségű a dolgozók (közöttük az egyes fokozottan veszélyeztetett csoportok és utódaik) egészségének megőrzésére, munkahelyi igénybevételük legkedvezőbb szinten való tartására irányuló ellenőrző tevékenységük, vagy a foglalkozási megbetegedések megelőzése érdekében a munkavégzés, a munkafolyamatok, a munkakörülmények, valamint a munkakörnyezet kockázati tényezőinek rendszeres elemzésével végzett munkájuk. Ezek figyelembevételével a munkahelyi egészségkárosító kockázatok csökkentésére, kezelésére dolgoznak ki módszereket, illetve ezeket megismertetik a ,munkáltatókkal és a munkavállalókkal.

Egészségvédelmi tevékenységen belül az ÁNTSZ szakmai felügyeletet gyakorol a munka- és üzemegészségügyi (foglallcozás-egészségügyi) szolgálatok fölött.

Egészségügyi igazgatási és koordinációs tevékenységével ugyancsak kapcsolódik a foglalkozás-egészségügyhöz (pl. vállalkozások, magángyakórlat engedélyezése).

Itt jegyezzük meg: bármilyen korszerű is inúnkavédelmi törvényünk, egy ma már népegészségügyivé vált hi® bája, hogy csak a szervezett munkavégzésre terjed ki.

Az 1993. évi XIII. törvény értelmében szervezett munkavégzés: a munka-viszonyban, közszolgálati, illetve közalkalmazotti jogviszonybán, szövetkezeti tagság esetén munkaviszony jellegű jogviszonyban, a tanulói és hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során, büntetés-végrehajtási jogviszonyban (előzetes letartóztatásban, elítéltként), a közigazgatási határozat alapján, a fegyveres erők, fegyveres testületek, a hivatásos állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság és más rendészeti szervek tagjai által szolgálati viszonyukban, a polgári szolgálatban végzett munka, valamint a munkáltató által kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott társadalmi munka. Ez a definíció kizárja az önmagukat "foglalkoztató", egyszemélyes vállalkozókat, a családjukat foglalkoztatókat; vagy az alkalmilag vagy tartósabb egy-egy munkára vagy munkasorozatra társuló vállalkozókat, és természetesen a felcetegazdaság résztvevőit vagy a munkanélkülieket. Amíg a jelen definíciót alkalmazva 1989-ben Magyarországon 4,5 millió munkavállaló volt, 1997-ben ez a szám a 2,5 milliót sem érte el. Ez azt jelenti (feltételezve, hogy akorábbi népességnek megfelelő létszám dolgozik), hogy 1,5-2 millió dolgozó embert munkavégzés közm ben nem véd a munkavédelmi törvény! A szervezett munkavégzésen kívüli munkavégzés során szenvedett balesetekről, egészségkárosódásokról, veszélyeztetésekről, önkizsákmányolásról stb. nem rendelkezünk adatokkal.

Mindezek figyelembevételével került kidolgozásra a Munkavédelem Országos Programja (MOP), amely egyebek között a munkavédelmi törvény hatályának az egyéni vállalkozókra való kiterjesztését is cé1u1 tüzte ki. Több fontos további reformot is megfogalmaz a MOP. Részben ezek közé soroljuk, részben ezeken túlmenően fontosnak tartjuk az ún. belső jogharmonizációt, a foglalkozás-egészségügyi tevékenység reformját, a munkaegészségügyet a munkavédelmi törvényben megillető jogosítványainak megnevesítését, a korszerű kockázat-elemzési kötelezettség megfogalmazását. Vagyis: a legkorábban honosított közösségi jogszabályt az 1993. XCIII-s törvényt, még inkább pedig az EU jogtárgyak figyelembevétele nélkül kidolgozott ÁNTSZ törvényt szükséges korszerűsíteni.

Kémiai biztonság

A globális és az eur®pai szabály®zás a kémiai biztonság területén

Akemizáciti kockázata. A vegyi anyagok lehetnek tűzés robbanásveszélyesek, környezetkárosítóak, egészségkárosítóak; a két vagy három tulajdonság és az ezekből szárrr~azó kockázatok esetenkénti kombinációjával is kell számolni.

A 2000-s évek elején a kereskedelmi forgalomban lévö vegyi anyagok száma már meghaladta a 130 000®t, a regisztráltaké a 13 000 000®t. Az előbbiek száma évente 400-1 000 új tétellel növekszik, az utóbbiak számának évi növekedését pontosan nem ismerjük. A külön® böző márkaneveken (fantázianevek) forgalomba hozott készítmények számát 4 milliőra becsülik. A készítmények összetétele általában ipari titok, a "fogyasztók" (lakosság, egészségügy, környezetvédelem stb.) körében gyakran ismeretlen.

Mindehhez az alábbi kiegészítéseket kell hozzátenni: - az átfogóan vizsgált (tesztelt) és ismert vegyi anya

gok száma alig több mint 2 000(!)4 , dé még a kielégítően ismert hatású vegyi anyagok száma sem több mint 60 000;

a WHO definíciója szerint minden egyes vegyi anyag potenciális kóroki tényező ; ez azt jelenti, hogy a vegyi anyagok (tételszámuk 13 milliónál több!), mint kóYOki tényezők sokszorosah haladják meg az eddig ismert valamenhyi embeYi megbetegedés ismert kóroki tényezőinek számát.

Mindezek figyelembevételével belátható, hogy a kemizáció fokozott, különösen kontrollálatlan növekedése a kockázatok olyan jelentős növekedését okozza, ami globális következményekkel járhat együtt. Erre először az 1960-as évek második felében az ún: Római Klub (önként vállalkozó Nobel-díjas tudósok csoportja) hívta fel a figyelmet. A Római Klub a veszélyt elsősorban az ún. globális környezetYOmbolásbah látta.

A kontrollálatlan kemizáció másik nem kívánatos következménye a korábban ismeretlen, majd egyre gyakoribbá váló kémiai háváriák, katasztrófák megjelehése (pl. a Thalidomid okozta tömeges fejlődési rendellenességek; a szerves higany okozta Minamata betegség; a Kanadai klórt szállító vonat robbanása, amely több mint százezer ember evakuálásával járt együtt; a sevezói TCDD-kiömlés; a poliklórozott bifeniles ételmérgezések Japánban; a bopáli tömeges - mintegy 5 000 ember halálát okozó - izocianát mérgezések). A nem kívánatos következményeknek ebbe a csoportjába soroljuk a vegyi anyaggal végrehajtott terrorcselekményeket is (pl. tokiói metró utasai vagy a tbiliszi tüntetők elleni akciók).

A harmadik súlyos következményre - mint már említettük a - WHO hívta fel a figyelmet: megfelelő szabályozottság hiányában a vegyi anyagok - mint kóroki tényezők - a dolgozó ember és a lakosság tömeges egészségkávosodását idézhetik elő.

Kémiai biztonság, helyes vegyianyag-kezelés

Kémiai biztohság. A kemizáció negatív következményeinek megakadályozására az ENSZ nemzetközi öszszefogást hirdetett meg; 1972-ben Stockholmban öszszehívta az első Környezetvédelmi Világkongresszust. A Kongresszust követően nemzeti szintű intézkedéseken alapuló nemzetközi szabályozások léptek életbe, amelyek az ún. kémiai biztonságot voltak hivatva garantálni. A kémiai biztonság lényege: a környezet épségének és az ember egészségének védelme. Alapelveit, szervezeti felépítését, működését és szabályozását illetően utalunk az ENSZ különböző szervezeteinek (pl.

WHO, ILOs, UNEP6, IPCS~, IFCSB), illetve a nemzeti kormányok tevékenységére, rendelkezéseire. A kémiai biztonsági program jelentős részeredményeket hozott, de globális sikert nem tudott biztosítani - fejlesztést igényelt.

Helyes vegyiahyag-kezelés. Az 1992-ben Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Világkonferencián, majd az ezt záró Föld-csúcson a 178 ENSZ tagállam közül 172 ország államelnökei, kormányfői írták alá a 21. század környezetvédelmi programját, az ún. Agenda 21-t. Ennek 19. fejezete megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyeket az egyes országoknak a kémiai biztonság továbbfejlesztése, a riói értekezleten definiált helyes vegyianyag-kezelés érdekében meg kéll oldaniuk. A helyes vegyianyag-kezelés a környezet védelme és emberi egészség védelme mellett a társadalom és a gazdaság fejlődésének fenntartását is célul tűzi ki. Ezt úgy kívánja elérni, hogy a környezet és az ember egészségének a védelmét szolgáló programokban az országok kormányai, kormányzati szervei, intézményei partnerként együttműködnek az ún. nemkormányzati szervekkel - az iparral, a tudományos szféra intézeteivel, az érdekvédelmi és a közérdekű , környezetvédő csoportokkal - illetőleg tevékenységét (a helyes vegyianyag-kezelést) kiterjeszti a vegyi anyagok teljes életciklusára (1. ábra).

Az Agenda 21 - és ezen belül a kémiai biztonság átfogó programjanak - megvalósítására 1994-ben Stockholmban életre hívták a Kémiai Biztonság Kormányközi Fórumát (IFCS). Ez egy olyan egyedülálló, átfogó mechanizmus, amely elősegíti a nemzeti kormányok, kormányközi és nem-kormány szervezetek közötti együttműködést a kémiai biztonság stratégiájának kidolgozásában) a stratégia megvalósulásában.

Az IFCS megfogalmazásában: a kémiai biztonság a vegyi anyagok termeléséből, tárolásából, szállításából, feldolgozásából, felhasználásából, lerakásából adódó rövid és hosszú távú, ember- és környezetkárosító hatások megelőzése.

A definícióból egyértelmű : a kémiai biztonság átfogó nemzeti és globális szabályozást igényel. Ezt a szabályozást az Európai Unió viszonylag korán, már az 1960-s évek végén megkezdte kialakítani. A szabályozást Magyarország - figyelemmel az OECD és az ENSZ szervezetek ajánlásaira - honosította: (3. táblázat)

3. táblázat

A kémiai biztonság joganyagai az Európai Unióban és hazánkban

EU joganyag

Magyarjoganyag

a Tanács 67/548/EGK irányelve a veszélyes anyagok

osztályozására, csomagolására, címkézésére vonatko-

zó tagállami jogszabályok és közigazgatási rendelke-

zések közelítéséről

a Tanács 88/379/EGK irányelve a veszélyes készítmé-

nyek osztályozására, csomagolására és címkézésére

vonatkozó a tagállami jogszabályok és közigazgatási

előírások közelítéséről

Az Európai Parlament és a Tanács 1999/45/ EK irányelve a tagállamok veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényéinek, rendeleteinek és adminisztratív előírásainak egységesítéséről

a Tanács 793/93/EGK rendelete a meglévő anyagok emberekre és a környezetre való veszélyességének értékeléséről és ellenőrzéséről és a "leányirányelv"

a Bizottság 1488/94/EK rendelete a Tanács 793/93/EGK rendelete értelmében vett kockázatértékelés alapelveiről

a Bizottság 93/67/EGK irányelve a Tanács 67/548/EGK irányelvében meghatározott vegyi anyagóknak az emberre és a környezetre vonatkozó kockázat értékelése alapelveinek meghatárözásáról

a Tanács 90/394/EGK irányelve a munkavállalók munkahelyi rákkeltő anyagok hatása elleni védelméről

a Tanács 76/769/EGK irányelve a tagállamok egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalát korlátozó jogi és igazgatási előírásainak közelítéséről

a Tanács 83/477/EGK a munkavállalók munka közbeniazbesztterhelésévelkapcsolatos kockázatokkal szembeni védelméről

a Tanács 78/610/EGK irányelve a vinilklorid monomernek kitett munkavállalók egészségének védelmére vonatkozó tagállami jogi és közigazgatási rendelkezések összéhangolásáról

a Tanács 87/217 EGK számú irányelve az azbesztszennyezés megelőzéséről

2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról 189/2000.(XL8) kormány rendelet a kémiai terhelés bírság alkalmazásának részletes szabályairól 188/2000. (XL8) kormány rendelet a kémiai biztonság területén működő tárcaközi bizottságról

26/2000. (IX.30) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozottegészségkárosodások megelőzéséről

a Tanács 80/1107/EGK irányelve a munkavállalók vegyi, fizikai, biológiai hatóanyagokkal szembeni védelméről

a Tanács 82/605/EGK irányelve a munkavállalóknak a munkavégzés alatti fémólommal és annak ionos vegyületeivel való terhelésével kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelméről

a Tanács 88/364/EGK irányelve a munkavállalók védelméről bizonyos hatóanyagok és/vagy bizonyos munkatevékenységek megtiltásával

a Bizottság 91/322/EGK irányelve a Tanács 80/1107/EGK irányelvének végrehajtása során megállapítandó határértékekről

a Tanács 96/94/EK irányelv az ajánlott határértékek második jegyzékéről a munkavállalók vegyi, fizikai, biológiai hatóanyagokkal szembeni védelméről szóló 80/1107/EGK Tanács irányelvhez

a Tanács 98/24/EK irányelve a munkavállalók kémiai anyagok munka közbeni hatásából adódó egészségi és biztonsági kockázata elleni védelméről

a Tanács 2000/39/EK irányelve az európai "indikatív" határértékekről

25/2000. (IX. 30) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról

a Tanács 67/548/EGK irányelve a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására, címkézésére vonatkozó tagállami jogszabályok és közigazgatási rendelkezések közelítéséről

a Tanács 88/379/EGK irányelve a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó a tagállami jogszabályok és közigazgatás~ előírások közelítéséről

Az Európa~ Parlament és a Tanács I 999/45. (EK). sz. ~rányelve a tagállamok veszélyes készítmények osztá® lyozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényeinek, rendeleteinek és adminisztratív előírásainak egységesítéséről

44/2000. (XII. 20.) EüM rendelet veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások illetve tevékenységek részletes szabályozásairól

a Tanács 86/609/EGK irányelve a tagállamok törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása a kísérleti vagy más tudományos célra használt állatok védelmének tekintetében

a Tanács 87/18/EGK irányelve a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) alkalmazására és a vegyi anyagokkal végzett kísérleteknél történő alkalmazása ellenőrzésére vonatkozó tagállami jogszabályok és közigazgatási előírások közelítéséről,

a Tanács 88/320/EGK irányelve a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) felügyeletéről és ellenőrzéséről

9/2001. (III. 30.) EüM-FVM együttes rendelet a helyes laboratóriumi gyakorlat alkalmazásáról és ellenőrzéséről

a Tanács 76/769/EGK irányelve a tagállamok egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalát korlátozó jogi és igazgatási előírásainak közelítéséről

a Tanács 87/217 EGK irányelve az azbesztszennyezés megelőzéséről

41/2000. (XII. 20.) EüM-KöM rendelet a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról

a Tanács 2455/92/EGK rendelete egyes veszélyes vegyi anyagok exporijáról és importjáról

a Bizottság 1488/94/EK rendelete a Tanács 793/93/EGK rendelete értelmében vett kockázatértékelés alapelveiről

a Bizottság 1488/94/EK rendelete a Tanács 793/93/EGK rendelete értelmében vett kockázatértékelés alapelveiről

a Eizottság 93/67/EGK irányelve a Tanács 67/548/EGK irányelvében meghatározott vegyi anyagoknak az emberre és a környezetre vonatkozó kockázat értékelése alapelveinek meghatározásáról

46/2000. (XII. 29.) EüM-FVM-KöM-GM rendelet az egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények behozatalával, illetve kivitelével összefüggő bejelentési és előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC)9 eljárásról

12/2001. (V 4.) 1CöM-EüM rendelet a vegyi anyagok kockázatának becsléséről és a kockázat csökkentéséről

A szabályozás első lépései már az 1990-s évek második felében megtörtént [2282/1996. (X.25.) Korm. rendelet]; ehhez kapcsolódott a 4/1997. (II. 21.) NM számú végrehajtási rendelet.

Ezek helyét vették át a 2000. évi XXV törvény és vhrjei. A törvény kidolgozása során figyelembe vettük a tárgykörhöz tartozó közösségi irányelveket, az OECD ajánlásokat, illetőleg a hasonló szabályozást célzó EU tagországok (közöttük: Németország, Svédország, Finnország, Írország) törvényeit.

A törvény-tervezet első változata és jelen formában való kidolgozásának munkálatai döntően a Fodor József Országos Közegészségügyi Központban folytak, egy 1997-ben életre hívott, "tárcaközi munkabizottság" (EüM, ÁNTSZ, KVM, FVM, KöM, GM, BM, PM Vám és Pénzügyőrség, SzCsM-OMMF képviselőiből álló munkacsoport), továbbá a munkában való részvételre ugyancsak felkért néhány "nem kormányzati szerv" ún. NGO (Magyar Vegyipari Szövetség, Magyar Gyógyszeripari Szövetség, néhány érdekképviseleti, illetőleg közérdekű csoport) közreműködésével.

A tervezetet a tárgykörben 1998. szeptember 11-én és 1999. február 3-án az áruk szabad áramlása, illetőleg a környezetvédelmi témakörökben Brüsszelben megtartott bilaterális tárgyalásokon elhangzottak szerint az Egészségügyi Minisztérium (elsősorban a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ) szakértői módosított 'ak.

A törvény elfogadott megfogalmazásában teljesen harmonizál a kémiai biztonság területén hatályos irányelvekkel. A törvénykoncepciót 1999. június 9-én az Országos Környezetvédelmi Tanács, illetőleg .ugyanezen a napon a Parlament Környezetvédelmi Bizottsága előzetesen megvitatta és néhány módosítást ajánlva, mielőbbi kidolgozásra, kodifikációra javasolta.

A törvény-tervezetet a kormány - egyetértését követően - 1999. október 29-én terjesztette a Parlament elé. A nyilvános vitára bocsáthatóság megítélése végett a törvény-tervezet véleményezésre került a Parlament Egészségügyi és Szociális Bizottsága, Gazdasági Bizottsága, Honvédelmi Bizottsága, Környezetvédelmi Bizottsága, Mezőgazdasági Bizottsága, Önkormányzati Bizottsága és Terület-fejlesztési Bizottsága elé. A hét bizottság közül hat - közte az elsősorban felelős Környezetvédelmi Bizottság - egyhangúlag, de a hetedik is - tartózkodásokkal ugyan, de - ellenszavazat nélkül javasolta a tervezet nyilvános vitára bocsátását.

1999. december 21-én a Magyar Parlament plenáris ülésén megkezdődött a törvény-tervezet általános vitá

ja. Ezt követően az általános vita első napján a tervezetet a hét parlamenti bizottság, majd a hat parlamenti párt elfogadásra ajánlotta. Majd 2000. február 21-én kezdődött meg a Kémiai biztonságról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A parlamenti bizottságok 151 módosító indítványt tárgyaltak meg, A módosító javaslatok kisebb-nagyobb mértékben a törvény valamennyi (kilenc) fejezetét érintették: i1z indítványok célja minden esetben a kémiai biztonság szabályozásának teljesebbé és pontosabbá tétele, a törvény hatékonyabb végrehajthatóságának biztosítása vo1t. Szeretném kiemelni, hogy a módosító javaslatok a törvény koncepcióját és szerkezetét nem érintették.

A törvény alkalmas arra, hogy megteremtse és garantálja az ország kémiai biztonságát, az ember és a környezet egészségének, illetve épségének megőrzését, a kemizáció káros hatásaitól való védelmét, miközben lehetővé teszi a fej lődés (kemizációhoz is kötött) fenntarthatóságát. A törvény, amely egy korszerű , az európai követelményeknek megfelelő ernyő-törvény, alkalmas arra is, hogy a kémiai biztonság valamennyi területét (szektorát) lefedje, biztosítsa a szektorok közötti integrált együttműködést, a kémiai biztonság egységes, világos, szigorú, de kiszámítható és hatékony szabályozását (2. ábra).

A kémiai biztonságról szőló törvényt (tovább: Kbtv) az Országgyűlés 2000. április 11-i ülésnapján elfogadta.

Az új szabályozással kapcsolatban kiemeljük:

a 2000. évi XXV. törvény (tovább: Kbtv) hasonlóan más törvényekhez, azokat a feladatokat, amelyek teljesítését a hatóságnak (itt: ÁNTSZ) felügyelni kell, csak általánosságokban fogalmazza meg. A konkrét előírásokat e tekintetben a Kbtv-hez kapcsolódó végrehajtási rendeletek tartalmazzák.

a Kbtv leszögezi: az ÁNTSZ felügyeleti tevékenységét a közegészségügy szempontjából végzi; eközben más felügyeletek - környezetvédelmi, munkabiztonsági és munkaügyi, fogyasztóvédelmi felügyeletek, tűzvédelmi hatóság - külön jogszabályban előírt felügyeleti tevékenységét természetesen nem érinti.

A törvény kilenc fejezete a következő kérdésekkel foglalkozik

Fogalom meghatározások és a törvény hatálya.

Az anyagok és készítmények emberre és kömyezetre való veszélyességének meghatározása, a veszély azonosítása.

Az anyagok és készitmények veszélyesség szerinti osztályozása, bejelentése, az új anyagok törzskönyvezése.

• A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények csomagolása, feliratozása (címkézése, tárolása, szállítása, reklámozása):

• Kockázatbecslés, kockázatcsökkentés. • A kockázat kezelése.

• A kockázatok ismertetése, közlése: információcsere. • A veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel végzett tevékenység feltételei, a kémiai biz

tonság hatósági ellenőrzése. • Záró rendelkezések.

A törvény végrehajtási rendeletei megfelelnek a kémiai biztonság szabályozást igénylőszektorainak, alkalmasak arra, hogy a veszélyes anyagok/készítmények emberi egészséget vagy a környezet épségét, az élővilág biodiverzitásának megmaradását, a fenntartható fejlődést garantálják (3. táblázat).

 

Az ÁNTSZ feladatai a kémiai biztonságban

A Szolgálat meghatározó szerepet tölt be a kémiai biztonság felügyeletében.

A 2000. évi XXV. törvényből adódóan kizárólagos, vagy vezető szerepet tölt be az alábbi előírások hatósági ellenőrzésében:

• A gyártó, illetőleg az importáló köteles a veszélyes anyagot, illetőleg veszélyes-készítményt bejelenteni. (részletesen lásd: külön jogszabály).

• A gyártó, illetve importáló felelőssége a megváltozott összetételű készítmény márka-, (fantázia-,) nevének megváltoztatása (ez alól felmentést csak az OKK főigazgatója adhat).

• A gyártó, illetőleg importáló fe(előssége az új anyagok törzskönyvezésének kezdeményezése (részletesen lásd: külön jogszabály).

• A munkáltató (beleértve a gyártót, importálót, forgalmazót is) bármilyen tevékenységet csak bejelentett vagy törzskönyvezett anyaggal, illetve bejelentett veszélyes készítménnyel folytathat (a készítmény komponensei bejelentettek vagy törzskönyvezettek, kell, hogy legyenek).

• A csomagolás, zárás, feliratozás (címkézés), egyéb jelzések közegészségügyi ellenőrzése.

• A veszélyes anyagok, veszélyes készítmények tárolásának, rakodásának közegészségügyi szempontú ellenőrzése.

• Kockázatbecslés írásos dokumentálásának ellenőrzése [részletesen lásd: 25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM, illetve 26/2000. (IX.30.) EüM rendeleteket].

• A tevékenységhez választott anyag indoklása, az indoklás költség-haszon elemzéssel történő kiegészítése.

• A tevékenység egészséget nem veszélyeztető mivoltának e(lenőrzése [részletesen lásd: 25/2000. (IX.30.) EüM rendeletet].

• A biztonsági adatlap adat- és információ tartalma mennyiségi és minőségi szempontok.

• A használati utasítás adat- és információ tartalma mennyiségi és minőségi szempontok.

• A mérgezési esetek bejelentése.

• A kémiai biztonság Nemzeti Alaptantervbe való felvétele, oktatásának megvalósulása.

A fenti feladatok ellenőrzéséhez szükséges a Kbtv átfogó és részletes ismerete, illetőleg a kémiai biztonság területén szerzett átfogó és elmélyült szakmai ismeret.

Kö~nyezetegészségügy

A környezetegészségügy joganyagai az Európai Unióban és hazánkban

4. táblázat

EU joganyag

Magyarjoganyag

a Tanács 86/278/EGK irányelve a környezet, és különösen a termőtalaj védelméről szennyvíziszap mezőgazdasági alkalmazása esetén

50/2001. (IV.3.) kormány rendelet a szennyvizek és szennyvíz iszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól

a Tanács 75/442/EGK irányelve a hulladékgazdálkodásról

a Tanács 91/689/EGK irányelve a veszélyes hulladékokról

a Tanács 1999/31/EK irányelve a hulladék lerakókról

2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról

98/2001.(VL 15.) kormány rendelet a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről

22/2001.(X.10.) KÖM rendelet a hulladék lerakás, valamint a hulladék lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről

a Tanács 98/83/EK irányelve az emberi fogyasztásra szolgáló ivóvíz minőségéről

201/2001. (X. 25.) kormány rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről

a Tanács 80/777/EGK irányelve és az azt módosító 96/70/EGK irányelve természetes ásványvizekről

97/1999. (XI. 18.) FVM-GM-EüM együttes rendelet a természetes ásványvíz, a forrásvíz, az ivóvíz és az ásványi anyagokkal dúsított ivóvíz palackozásáról és forgalmazásáról

a Tanács 76/160/EGK irányelve a fürdőzésre használt felszíni vizek minőségéről

273/2001.(XIL21.) kormány rendelet a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről

a Tanács 30/1999/EK irányelve a környezeti levegő kén-dioxid, nitrogén-dioxid, nitrogén-oxidok, szállópor és ólom tartalmára vonatkozó határértékekről.

a Tanács 2000/69 irányelve a környezeti levegő benzol és szénmonoxid tartalmára vonatkozó határértékekről.

14/2001.(V 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelete légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeirő(

25/2001.(XIL7.) együttes rendelete a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 14/2001.(V 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet módosításáról

a Tanács 96/62 irányélve a környezeti levegő minőség értékeléséről és kezeléséről.

a Tanács 97/101 irányelve a tagállamok környezeti légszennyezettségét mérő hálózatainak és egyedi állomásainak kölcsönös információ- és adatcseréjéről.

21/2001.(IL14.) kormány rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról

120/2001.(VL30.) kormány rendelet "A levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001.(IL14.) kormány rendelet módosításáról

a Tanács 30/1999/EK irányelve a környezeti levegő kén-dioxid, nitrogén-dioxid, nitrogén-oxidok, szállópor és ólom tartalmára vonatkozó határértékekről.

a Tanács 97/101 irányelve a tagállamok környezeti légszennyezettségét mérőhálózatainak és egyedi állomásainak kölcsönös információ- és adatcseréjéről.

a Tanács 2000/69 irányelve a környezeti levegő benzol és szénmonoxid tartalmára vonatkozó határértékekről.

a Tanács 1999/30/EK irányelve a levegőben lévő kéndioxid, nitrogéndioxid és nitrogénoxidok, por és ólom határértékeiről

a Tanács 97/101/EK határozata a tagállamokban a légszennyezésé mérését végző állomások és hálózatok által szolgáltatott információk és adatok kölcsönös cseréjéről

a Tanács 2000/69/EK irányelve a benzolra és a szénmonoxidra vonatkozó levegőminőségi határértékekről

17/2001.(VIIL3.) KöM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, énékelésével kapesolatos szabályokról

A közösségi joganyagok változásával, bővülésével kapcsolatos jogharmonizációs feladatok jelenleg a KvVM hatáskörébe tartoznak.

A harmonizált jogszabályok ismertetése, a változások az eddigi gyakorlathoz képest

Levegőhigéne

Megvalósult egy intézményfejlesztés a jogharmonizá

cióval összhangban. Ennek keretében került át az ország levegőminőségét ellenőrző mérőhálózat 2001. február 1-től az ÁNTSZ intézetek ől a környezetvédelmi tárca hatáskörébe. A Közösségi levegőminőség mérési és adatszolgáltatási követelmények teljesítéséhéz szükséges hálózati korszerűsítést az egészségügyi tárca kezdte meg az ÁNTSZ által elnyert Phare támogatásból. A fejlesztés jelenleg is folyik, de már - a fentieknek megfelelően - a KvVM finanszírozásában és koordinálásával.

A hatályos rendelkezések értelmében az ÁNTSZ feladatkörébe tartozik a légszennyezettség rendszeres közegészségügyi értékelése az egészségügyi határértékek figyelembe vételével. A Szolgálat vizsgálja a légszennyezettség lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatását és a zárt terek légszennyezettségét. Epidemiológiai felméréseket végez; katasztrőfa helyzetben megteszi a szükséges intézkedéseket, környezeti levegőminőség tekintetében kivizsgálja a lakossági panaszügyeket: A feladatok ellátása részint megyei, részint országos szinten történik.

A gazdasági szféránál folyó felkészülés legnagyobb eredménye a Mátrai Erőmű kéntelenítő beruházása, amellyel az országos kén-dioxid kibocsátás meghatározó méRékben csökkent.

Az új beruházásoknál, új technológiák telepítésénél az emisszió- oldaláról történő EU szabályozás átvétele korszerűsítést jelent, aminek következtében javul a környezeti levegő minősége. A jelenleg működő egyes létesítmények esetében, a szigorú előírások betartásához bizonyos felkészülési időt biztosítanak a jogszabályok, amely szükséges a pótlólagos beruházások, esetenként lényeges technolőgiai módosítások, vagy a teljes technológiaváltás végrehajtásához. Az új jogszabályok előírják, hogy az elérhető legjobb technikai szint 2007. október 30-ig teljes körűen megvalósuljon.

Tekintettel arra, hogy a települések levegőminőségének meghatározó tényezője a közúti forgalom, ezért jelentős stratégiai célkitűzés a közlekedési emissziók mérséklése. Az üaemanyagok minőségi előírásai harmonizálnak az EU előírásokkal. A gépjárművekre vonatkozó hazai műszaki követelmények módosítása folyamatban van annak érdekében, hogy megfeleljenek az EU legújabb előírásainak. Egyéb intézkedéseket is szükséges megtenni a gépjármű állomány műszaki színvonalának emeléséhez és a forgalmi viszonyok javításához. A környezetkímélő közlekedés és a közlekedési-infrastruktúra fejlesztés hosszú távú stratégiájának és a kapcsolódó cselekvési programnak a kidolgozása megkezdődött.

A megvalósítandó feladatok részben az állami és önkormányzati költségvetést, részben pedig a vállalati, gazdálkodói szférát terhelik. A környezetvédelmi berendezések iránti fogyasztói igény növekedése a háttéripar fejlődését fogja maga után vonni. A környezetvédelmi követelmények teljesítése az ipar egyes szektoraiban jelentős beruházási többletigényt, nagyobb arányú foglakoztatást, ugyanakkor magasabb üzemelési költségeket von maga után.

A korszerű technológia megvalósításával, a szennyezés csökkentésével a környezet állapota és ennek eredményeképpen a társadalom környezeti közérzete javulni fog. A korszerű légszennyezettséget ellenőrző hálózat működtetésével, az irányelvekben foglaltak bevezetésével a levegőminőség mérés megbízhatóságának. színvonalának emelkedése várható.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (Koppenhága) koordinálásában hazánkban is kialakításra kerül az EIONETI~-hálózat, amelynek révén kölcsönös információcsere folyik a tagállamok között.

Magyarország részt vesz az Európai Unió "LIFE III" programjában, melynek keretében lehetőség nyílik természetes és jogi személyek részére egyaránt támogatásra, pályázatok benyújtására környezetvédelem és természetvédelem témában.

A környezeti levegő ózon tartalmát szabályozó joganyag átvétele folyamatban van és ez év III. negyedévében megjelenik a hazai jogszabály.

Vízhigiéhe

A lakosság egészségét a vízhigiéne pillanatnyi állapota ~ jelentősen befolyásolja, amely alatt elsősorban az ivó- ? víz és a természetes fürdők minőségi paramétereit kell ~~ érteni. Ezen kívül az ásványvizek minőségi kérdései is ! ide tartoznak.

Az ivóvízre vonatkozó európai jogszabály a korábbi hazaiaknál sok területen szigorúbb minőségi előírásai a 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelet megalkotásával 2001. november 24-i hatállyal érvényesek. A kormányrendelet tételesen felsorolja azokat a településeket, ahol a szintén felsorolt vízminőségi problémákat a megadott határidőre fel kell számolni. A rendeletben megadott végső határidő 2009 december vége (kivéve ahol csak a vas és/vagy a mangán a kifogásolt összetevő). Az új követelményeknek megfelelő ivóvíz biztosítására a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium irányításával 2003-ban indul meg az ún. Ivóvíz Minőség Javító Program, mely a számítások szerint több mint 100 milliárd forint állami támogatást fog erre a célra biztosítani. Jelenleg még kb. 1300 településen nem teljesülnek a szolgáltatott ivóvízben a minőségi követelmények minden tekintetben, azonban az esetek legnagyobb részében vízminőségi problémák (pl. ammónium, vas, mangán, keménység, szerves anyag tartalom, stb.) az előforduló koncentráció tartományokban nem jelentenek egészségügyi kockázatot és az EU ún. esztétikai problémaként tartja őket számon - ami

azonban nem mentesít az alól a kötelezettség alól, hogy az önként vállalt - és az EU-val egyeztetett - határidőre ezeket is fel kell számolni.

A legnagyobb közegészségügyi jelentőségű problémák (r~itrit, nitrát, bór, fluorid) mintegy 180 települést (és kb. 200 ezer lakost) érintenek. Az európai jog alapján ide sorolandó az arzén is, amelynek ivóvízre vonatkozó határértéke lényegesen szigorűbb lett.

Amíg az eddigi 50 mikrogramm határérték már 6 kivétellel minden településen teljesül, az új, 10 mikrogramm határérték 400 településen több, mint 1,3 millió lakost érint. Noha az arzén nagy toxikológiai jelentőségű összetevő, a határérték közegészségügyi megítélése vitatott: nincs hazai adat arra, hogy az 50 (de legalábbis a 30) mikrogramm alatti arzén koncentrációjú ivóvíz fogyasztása jelentős egészségügyi kockázattal járna.

Az Európai Unió a fürdővizek minőségét csak a természetes fürdőhelyeken szabályozta. Az EU előírások átvételével (273/2001. XII: 21. Kr.) a hazai közegészségügyi szolgálat lett felelős az új (a korábbi hazaitól lényegesen nem különböző) minőségi követelmények teljesülésének ellenőrzéséért és azok nem teljesülése esetén a megfelelő intézkedések meghozataláért. A magyar .jogban újszerű a fi.irdőhely foga(mának az EU jogból átvett meghatározása is: nemcsak az önkormányzat vagy más üzemeltetők által erre a célra megjelölt (kijelölt) helyek, hanem minden, a lakosság által hagyományosan és jelentős számban fürdés céljára használt hely fürdőhelynek számít. Magyarországon a vízminőség alapján elsősorban a tavak, tározók, holtágak alkalmasak fürdésre.

A 97/1999. évi FVM-GM-EüM rendelet az a jogszabály, amely a palackozott ásványvizekre vonatkozó európai irányelvet hivatott a magyar jogba átültetni. Az európai irányelvet ebben az ésetben elsősorban az áruk akadálytalan áramlásának követelményeinek maximális szem előtt tartásával alakították ki és nem tettek különbséget az ásványvizek között az oldott összetevők élettani jelentősége szempontjából.

Hulladékgazdálkodás

A 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásáról felhatalmazta az egészségügyi feladatok ellátásáért felelős minisztert

- a humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékai kezelésének részletes szabályait,

- az egészségügyi hulladék kezelésének részletes szabályait,

- a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményeket rendeletben állapítsa meg.

Az EU joganyagok között külön jogszabály a fenti területeket nem érinti, de a követelmények megjelennek a 91/156/EGK irányelvvel módosított 75/442~EGK hulladék keret-direk ívában és a hulladék katalógusban.

A fentiek teljesítéseként megjelent jogszabályők:

1/2002. (L 11.) EüM rendelet az egészségügyi intézményekben keletkező hulladék kezeléséről, amely kiterjed az egészségügyi intézményekben keletkező humán-gyógyszerekre és csomagolásukra is: A rendelet nem terjed ki a lakosságnál keletkező egészségügyi és gyógyszer hulladékokra.

16/2002. (IV 10.) EüM rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről.

Az egészségügyi tárcán kívül a kormány és a környezetvédelmi tárca számos hulladékkezeléssel kapcsolatos rendeletet tett közzé, amelyeknek végrehajtásánál az ÁNTSZ szakhatóságként vesz részt.

A környezeti hatásvizsgálatok elbírálása

A 20/2001. (IL 14) Korm. rendelet, valamint a 2001. évi XXXIV törvény 11.§ (10) bekezdés dd) pontja. A felhatalmazás alapján kiadandó környezet-egészségügyi hatásvizsgálati rendelet tervezet elkészült, a tárcaközi körözés alapján átdolgozott változat (2002. szeptember végén az ESZCSM-ba félterjesztésre került) kiadásra vár.

A feladatot az f1NTSZ megyei/fővárosi intézetek látják . el szakhatóságként. Másodfokon kerül sor az OTH állásfoglalására, igénybe véve az országos intézetek szakvéleményét.

A szolgálat feladatai a jogharmonizációval kapd csolatban

Levegőhigiéne

Az ÁNTSZ levegőhigiénés feladatköre 2002 év elején megváltozott. Az immisszió mérő hálózat irányítása, működtetése, adatainak feldolgozása, a települések légszennyezettségének értékelése a KvVM irányítása alá került.

A rendelkezésre álló humánerőforrást és laborkapacitást az alá'obi új feladatokhoz kellett rendelni:

- az országos hálózat által le nem fedett lakőterületen igény ill. megbízás alapján történő időszakos és egyedi mérések végzése,

- a zárt terek levegőminőségének vizsgálata,

- a zárt terekre vonatkozó levegőminőségi határértékek kimunkálása,

- a környezeti levegő minőségi határértékek rendszeres felülvizsgálata a KvVM-mel együttműködésben.

Az OKK-ban és a decentrumokban megvalósult laboratóriumi fejlesztés megfelelő hátteret biztosít a nagyműszeres analitikai munkához. A légszennyezettségi határértékek felülvizsgálatára az ESZCSM és a KvVM közös Levegőimmissziós Bizottságot (LIB) hozott létre, melynek társelnökei Dr. Dura Gyula és Dr. Kovács Endre. A LIB a 14/2001 együttes miniszteri rendelet határértékeinek felülvizsgálatát végzi.

A jövőbeni feladatok között kiemelendő a levegőminőség égészségre gyakorolt hatásának elemzése. Az EU támogatásával előrejelző surveillance rendszer épült ki Európa 23 városában. Fontosnak tartjuk a kidolgozott módszer alkalmazását az immissziós értékek felhasználásával a surveillance rendszer keretein belül.

Vízhigiéne

A jövőbeni feladatok közül kiemelendő az Országos Ivó-és Fürdővíz Minőségi Adatgyűjtési és Felügyeleti Rendszer kialakítása. A vízminőség ellenőrzésével foglalkozó ÁNTSz laboratóriumok egységes - informatikai eszközökkel támogatott - vizsgálati módszertani, dokumentációs rendszere kialakításának az a célja, hogy az ország vízminőségének - ezen belül kiemelten az ivóvíz és fürdővizek minőségének - kontrollja az összes vízmintavételi helyre és szolgáltatóra megvalósuljon, a szennyeződések észlelését követően gyors reagálással beavatkozás történjen.

Fontos feladat a vízszolgáltatók önellenőrző vizsgálatai adatainak integrálása az OTH adatbázisba. A víz minőségének ellenőrzése, adatok gyűjtése és összegzése a megelőzés rövid-, közép- és hosszú távú higiénés tervezés és nem utolsó sorban a korrekt tájékoztatás alapjául szolgál.

További kiemelt munkaprogramot jelent az országos ivóvíz minőségjavító programhoz kapcsolódva a használni kívánt vízkezelési és fertőtlenítési technológiák higiénés minősítése, újraminősítése. A közegészségűgyi kockázat csökkentése érdekében különös figyelmet kell fordítani a másodlagos kémiai (p1. klórozási melléktermék képződés, nitrit képződés) és mikrobiális biofilm szennyezettség (íz és szagrontó, nitrifikáló baktérium kolonizáció) kiálakulásának megelőzésére. A migrációs eredetű kémiai vízminőség romlás és szenzoriális panaszok megelőzése érdekében folyatják az ivóvíz és fürdővízellátásban használt szerkezeti

anyagok, bevonatok, szűrőanyagok migrációs vizsgálati, továbbá vegyszerek minőségvizsgálati módszerei- ~ nek és a higiénés minősítésnek fejlesztését.

Folytatni kell a természetes fürdőhelyek számbavételét és felmérését. Ennek alapján ki kell alakítani a kijelölt fürdőhelyek, illetve a nem kijelölt; de a 273/2001. Kormányrendelet alapján fürdőhelyként minősülő helyek és a tiltott fürdőhelyek regiszterét. A fürdőhelyhaszná- ' lók egészség kockázatának becslése (átlagos fürdőzőszám jó időben hétvégén és hétköznap; a vízminőség üzemeltető i ellenőrzésére sor kerül-e és ha igen, hány alkalommal) kiemelt feladat. Hasonló munkát jelent a termálvizes, ásvány- és gyógyvizes, egyéb medencés fürdők számbavétele és felmérése. Ki kell alakítani a gyógyfürdőzés és rekreáció higiénés vízminőség-felügyeleti rendszerét különös tekintettel a 121/1996. (VIL24.) Kormányrendelet 5.§ (4) előírására.

Folytatni kell a nem közüzemi ivóvizek (egyedi vízszolgáltatók) számba vételére és a vízminőség reprezentatív felmérését. A magánkutak vízminőségének reprezentatív felmérése azokon a településeken indo- ' kolt, ahol a közüzemi vízellátás igénybevétele az átlagosnál kisebb mértékű . Adatgyűjtést kell végezni a bakteriológia és kémiai szennyezettség (E. coli, coliform és enterococcus, és arzén, fluorid, nitrát, nitrit, ' ammónium, vas, mangán) a vízfogyasztás egészség kockázatának értékelésére. ;

A nagy kiterjedésű használati melegvíz ellátó rendsze- ; reknél (mint kórházak és egyéb egészségügyi intézmé- ; nyek, központi klímaberendezések, ipari hűtőtornyok, bevásárlóközpontok, kiállítások, üdülőhajók) a ; legiónellózis veszélyforrások felmérése és surveillance felállítása jelentkezik új feladatként.

Sajátos vízhigiénés követelmények jelennek meg az élelmiszerbiztonsági feladatok között is. Az élelmiszerek gyártásánál használt vezetékes vizek, továbbá a palackozott vizek minőségének értékelése, a vízminőség ellenőrzés és a minőségénékelés helyzetének áttekintése, az audit és check monitoring megszervezése jelentenek új feladatokat.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a jelentési kötelezettség alá eső ivó- és fürdővízvizsgálati és minőségjavító program felügyeleti rendszerének magas szintű laboratóriumi kiszolgálásához szükség van a mikrobiológiai-molekuláris biológiai és biokémiai módszertani-fejlesztési és vizsgálati háttér kibővítésére, beleértve terrorcselekmények és egyéb havaria események felderítésére alkalmas toxikológiai gyorstesztek és diagnosztikai,eszközök bevezetését.

Hulladékgazdálkodás

Hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a hulladékkezelés és a talajvédelem szempontjából, hanem környezetegészségügyi szempontból is fontos a régi, lezárásra kerülő hulladéklerakók vizsgálata, ezzel kapcsolatban a lerakók által okozott talaj és talajvíz elemzése és a lerakókban keletkező gázok méghatározása, a lakott területeket érintő immisszió mérése.

A talaj és a talajvíz vizsgálatokra a regionális feladatokat ellátó laboratóriumok és az OKK-OKI felkészültek, azonban a lerakó-gázok mintavételére és elemzésére nem, ezen terület fejlesztése feltétlenül szükséges. Az EU jogharmonizáció során hatályba lépett hulladéklerakási rendelet előírja a hulladéklerakó gázok napi ellenőrzését. Ez egy új terület, amely módszertani kutatást igényel a mintavétel, minta előkészítés és koncentráció mérés vonatkozásában egyaránt.

Az egészségügyi intézményekben keletkező hulladék kezeléséről, szóló 1/2002. (L11.) EüM rendelet részle

tes nyilvántartási lapokat tartalmaz az egészségügyi intézményekben keletkező hulladékok és a települési hulladék kezelő létesítmények nyilvántartásáról. Ezen feladatok ellátására az ÁNTSZ megyei intézetek és az OKI Talajhigiénés osztálya számítógép-fejlesztésben részesültek. További erőfeszítések szükségesek az adatgyűjtési rendszer és az adatfeldolgozás kialakítására, működtetésére.

A környezeti hatásvizsgálatok elbíYálása

Az ÁNTSZ-ekhez érkezett környezet-egészségügyi hatástanulmányok eddig általában nem tartalmaztak érdemi elemzést az érintett lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatásról, ezért azt nagyrészt egészségügyi-műszaki szempontok alapján véleményezték. Az új előírások sokkal nagyobb hangsúly fektetnek az egészségi hatásokra, amelyek érvényesülését ellenőrizni szükséges. Az új szempontok szerinti metodika kidolgozása és az ÁNTSZ-ek gyakorlatába történő átültetése sürgető feladatként jelentkezik.

Élelmisze~biztonság és élelmezéshigiéne

Élelmezésészségügy joganyagai az Európai Unióban és hazánkban

5. táblázat

EU joganyag

Magyarjoganyag

az Európai Parlament és a Tanács 2000/13/EK irányelve az élehniszerek jelöléséről, megjelenéséről és reklámozásáról szóló tagállami jogszabályok közelítéséről

a Tanács 85/591/EGK irányelve az élelmiszerek ellenőrzésére szolgáló mintavételi és vizsgálati módszerek alkalmazásáról

a Tanács 89/397/EGK irányelve az élelmiszerek hatósági ellenőrzéséről

a Tanács 93/99/EGK irányelve az élelmiszerek hatósági ellenőrzésével kapcsolatos kiegészítő intézkedéseirő

a Tanács 89/396/EGK irányelve az élelmiszerek tételazonosító jelöléséről, továbbá az azt módosító, a Tanács 91/238/EGK irányelve, valamint a Tanács

92/11/EGK irányelve

a Tanács 1139/98/EK rende(ete a géntechnológiával módosított szervezetekből álló egyes, a Tanács 79/112/EGK irányelve által nem szabályozott élelmiszerek kötelező jelöléséről, továbbá az azt módosító, a Bizottság 49/2000/EK rendelete

az Európa I'arlament és a Tanács 258/97/EK rendelete az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről

a Bizottság 50/2000/EK rendelete a géntechnológiával módosított, illetve a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított adalékanyagokat és aromaanyagokat tartalmazó élelmiszerek és élelmiszer-öszszetevők jelöléséről

az Európa Parlament és a Tanács 1999/3/EK irányelve az ionizáló energiával kezelhető élelmiszerek és élelmiszer-összetevők közösségi listájáról

1995. évi XC. törvény az élelmiszerekről és 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM együttes rendelet az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény végrehajtásáról

a Tanács 93/43/EGK irányelve az élelmiszer-higiéniáról

80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet a vendéglátás és közétkeztetés keretében tönénő élelmiszer-előállítás és -forgalmazás feltételeiről

17/1999. (II. 10.) FVM-EüM együttes rendelet az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai feltételeiről

41/2001. (XII. 22.) GM-EüM-FVM együttes rendelet a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és -forgalmazás feltételeiről szóló 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet módosításáról

a Tanács 89/622/EGK irányelve a dohánytermékek címkézéséről

a Tanács 90/239/EGK irányelve a cigaretták megtűrt kátránytartalmáról

36/1996. (XII. 11.) FM-NM-GM együttes rendelet a dohánytermékek előállításáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről

a Tanács 2082/92/EGK rendelete a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek különleges tulajdonságait igazoló bizonyítványokról, valamint az azt módosító, a Bizottság 2515/94/EK rendelete

21/1998. (IV 8.) FM-BM-HM-IKIM-NM együttes rendelete az élelmiszerek ellenőrzésének rendjéről

a Tanács 90/219/EGK irányelve a genetikailag módosított mikroorganizmusok zárt rendszerű felhasználásáról

a Tanács 90/220/EGK A Bizottság 92/146/EGK határozatával kiegészített, illetve a Bizottság 94/15/EK irányelvével és a Bizottság 94/211/EK határozatával módosított - irányelve a genetikailag módosított szervezetek szabad környezetbe bocsátásáról>

1998. évi XXVII. törvény a géntechnológiai tevékenységről

a Tanács 76/895/EGK számú irányelve a gyümölcsökben és zöldségekben, valamint azok felületén található növényvédőszer-maradványok maximális tartalmának megállapításáról

a Tanács 86/362/EGK számú irányelve a gabona felületén és a gabonában lévő növényvédőszer-maradványok maximális tartalmának meghatározásáról, valamint ennek módosításáról és kiegészítéséről

a Tanács 90/642/EGK számú irányelve az egyes növényi eredetű termékekben és termékek felületén, ideértve a gyümölcsök és zöldségek felületén lévő növényvédőszer-maradványok maximális tartalmának meghatározásáról

A Bizottság 96/5/EK irányelve a csecsemők és kisdedek számára készült bébiételek és feldolgozott gabonaalapú élelmiszerekről

5/2002. (II. 22.) EüM-FVM együttes rendelete a növényekben, a növényi termékekben és a felületükön megengedhető növényvédőszer-maradék mértékéről

a Tanács 2377/90 EGK rendelete az állati eredetű élelmiszerekben lévő állatgyógyászati gyógyszerkészítmény-maradvány határértékének megállapítására vonatkozó közösségi eljárásról

a Tanács 86/362 EGK és 86/363 EGK irányelvei a peszticidmaradék határértékeinek megállapításáról a gabonafélékben és az állati eredetű élelmiszerekben

a Tanács 96/22/EK ajánlása a hormonhatású, thyreosztatikus hatású és a béta-agonisták használatának tiltásáról a nagyüzemi állattartásban

a Tanács 315/1993/EGK rendelete az élelmiszerekben lévő szennyező anyagokka( kapcsolatos közösségi eljárásokról

a Tanács 83/417/EGK irányelve az emberi fogyasztásra szolgáló egyes laktoproteinekre (kazeinekre és kazeinátokra) vonatkozó tagállami szabályozások öszszehangolásáról

A Bizottság 93/351/EGK határozata a haltermékekben előforduló higany határértékeinek, vizsgálati módszereinek és a mintavételi eljárásoknak a meghatározásáról

a Tanács 93/57/EGK, 95/39/EK és 96/33/EK irányelvei a gabonafélékben és az állati eredetű élelmiszerekben előforduló peszticid-maradékok határértékeinek megállapításáról szóló 86/362/EGK és

86/363/EGK irányelveinek módosításáról

a Bizottság 194/97/EK rendelete az élelmiszerekben lévő egyes szennyező anyagok határértékeinek megállapításáról

2/1999. (II. 5.) EüM rendelet az állatgyógyászati készítmények élelmiszerekben előforduló maradványának megengedhető mértékéről

17/1999. (VI. 16.) EüM rendelet az élelmiszerek vegyi szennyezettségének megengedhető mértékéről

a Tanács 94/65 EK irányelve a vagdalthús és vagdalthúskészítmények feldolgozásának és forgalomba hozatalának követelményeiről

a Bizottság 541/95/EK rendelete egy tagállam illetékes hatósága által kiadott forgálomba hozatali engedélyben foglaltak módosításának vizsgálatáról

77/2002. (VIII. 23.) FVM-ESzCsM együttes rendelet. a vagdalt, darált és előkészített (fűszerezett) húsok előállításának és forgalomba hozatalának élelmiszerhigiéniai követelményeiről

a Bizottság 91/321/EGK irányelve anyatejet helyettesítő és anyatejet kiegészítő tápszerekről

17/2000. (VI. 20.) EüM rendelete az emberi felhasználásra szolgáló tápszerekről

az Európai Közösségek Tanácsának a játékok biztonságáról szóló 88/378/EGK irányelvével és annak módosításai

24/1998. (IV 29.) IKIM-NM együttes rendeléte a gyermek játékszerek biztonságossági követelményeiről, vizsgálatáról és tanúsításáról

a Tanács 93/11/EGK irányelve az N-nitrózaminok és N-nitrozálható anyagoknak elasztomer vagy gumi alapú cumikból, illetve cuclikból történő kibocsátásáról

9/2002. (X. 17.) ESzCsM rendelet a cumik és cuclik egészségügyi követelményeiről, valamint a forgalmazás feltételeiről

a Tanács 92/46/EGK számú irányelve a nyers tej, hőkezelt tej és tejalapú termékek előállításának és forgalmazásának higiéniai előírásairől

a Bizottság 95/165/EK határozata a tejalapú termékeket előállító egyes létesítmények számára nyújtható derogációk egységes feltételrendszeréről

1/2003. (I. 8.) FVM-ESZCSM együttes rendelet a nyers tej, a hőkezelt tej és a tejalapú termékek előállításának, forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeiről

a Bizottság 1999/21/EK irányelve a speciális orvosi célokra szolgáló diétás készítményekről

32/2001. (X. 3.) EüM rendelet az embéri felhasználásra szolgáló tápszerekről szóló 17/2000. (VI. 20.) EüM rendelet módosításáról

a Tanács 88/378/EGK irányelve á játékok biztonságáról

24/1998. (IV 29.) IKIM-NM együttes rendelet a gyermekjátékszerek biztonságossági követelményeiről, vizsgálatáról és tanúsításáról

a Bizottság 1999/21/EK irányelve a speciális orvosi célokra szolgáló diétás készítményekről

a Tanács 92/52/EGK irányelvé harmadik országba irányuló exportra szánt csecsemő- és élválasztó tápszerekről

a Bizottság 91/321/EGK irányelve anyatejet helyettesítő és anyatejet kiegészítő tápszerekről

a Tanács 76/768/EGK irányelve a tagállamok kozmetikai termékekre vonatkozó jogszabályaink harmonizációj áról

40/2001. (XL23.) EüM rendelet a kozmetikai termékek biztonságosságáról, gyártási, forgalmazási feltételeiről és közegészségügyi ellenőrzéséről

a Tanács 92/46/EGK számú iráriyelve a nyers tej, hőkezelt tej és tejalapú termékek előállításának és forgalmazásának higiéniai előírásairól

a Tanács 89/397/EGK irányelve az élelmiszerek hatósági ellenőrzéséről

4/1998. (XI. 11.) EüM rendelet az élelmi-szerekben előforduló mikrobiológiai szennyeződések megengedhető mértékéről

21/1998. (IV.8.) FM-BM-HM-IKIM-NM együttes rendelete az élelmiszerek ellenőrzésének rendjéről

A harmonizált jogszabályok bemutatása, változások az eddigi gyakorlathoz képest.

Magyarországon a jogharmonizáció folyamata az élelmiszerek területén is korán megkezdődött. Az élelmiszerszabályozással kapcsolatos nagyszámű (több, mint 200) joganyag harmonizációja legnagyobb részben a földművelési tárca, kisebb részben az egészségügyi és a gazdasági tárca elsőhelyes felelőssége alá tartozik. Az FVM irányítása alatt már 1996-ban megalakult az Élelmiszer Harmonizációs Munkacsoport, melyben az Egészségügyi Minisztérium és intézményei is képviseltették magukat. A harmonizáció magyar jellegzetessége volt a három szintű szabályozás: Élelmiszertörvény, minisztériumi rendeletek és az Élelmiszerkönyve Ez utóbbi azért különösen kiemelendő , mert a legtöbb EU direktíva és rendelet az élelmiszerkönyv első kötetébe került átvételre, többek közt kifejezetten egészségügyi jellegű rendeletek is. Ezeknek a hazai rendelet-tervezeteknek a kidolgozását az egészségügyi szakemberek végezték, de az élelmiszerkönyvi előírások FM (FVM) rendeletként jelentek meg, így ez a jelentős jogharmonizációs munka egy másik tárca tevékenységeként látott napvilágot.

Az egyes részterületekre vonatkozó jogharmonizációs tevékenység:

Kémiai élelmiszerbizt®r~ság

Az élelmiszer adalékanyagokkal és az élelmiszerekben előforduló kémiai szennyező anyagokkal kapcsolatos hazai előírások már évtizedek óta jó összhangban voltak a legigényesebb fejlett ipari országokéval, így az Európai Közösségek (EK) jogszabályainak átvétele viszonylag zökkenőmentesen zaj lott. Ez annak volt köszönhető, hogy a magyar szakemberek szinte kezdettől fogva részt vehettek a FAO/WHO Codex Alimentarius Program rendezvényein és így megismerhették, és a hazai előirásokba beépíthették a témában mértékadó nemzetközi szervezetek, tudományos testületek és szakértő bizottságok ajánlásait, melyeket az Uniós jogszabályok alkotói is figyelembe vettek.

Az élelmiszer adalékanyagok felhasználását szabá(yozó közösségi irányelvek Magyar Élelmiszerlcönyv (MÉ) előírásaiként jelentek meg, azonos szerkezeti felépítéssel és lényegében azonos tartalommal. Az EK irányelvek meglehetősen komplikált szerkezetűek, időnként nehezen értelmezhető mellékletekkel. A folyamatosan megjelenő módosítások és kiegészítések egyszerűbb kezelhetősége érdekében mégis célszerű volt megtartani az eredeti szerkezetet. Olyan eltérésre (derogációra), amelyet a csatlakozás után is szeretne Magyarország megtartani, nem volt szükség. Azokban

az esetekben, ahol a közösségi előírás átvétele technológiai vagy ellenőrzési problémák miatt felkészülési időt igényelt, az előírás csak Magyarország taggá válásakor válik kötelezővé. Az élelmiszer adalékanyagok felhasználását jelenleg egy általános és három részletes MÉ előírás szabályozza. Az adalékanyagok tisztasági követelményeit egy sor MÉ előírás tartalmazza.

Az EK előírások átvételével Magyarországon is kötelezővé vált valamennyi összetevő feltüntetése az élelmiszerek címkéjén. Az adalékanyagok jelölése a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a funkciós csoportnévvel (pl. színézék, antioxidáns stb.) és az adalékanyag nevének vagy úgynevezett E számának feltüntetésével történik. Az E számokkal kapcsolatban nagyon sok téves információ jelent meg a médiában, a fogyasztók jelentős része fél az adalékanyagoktól, ellenzi a felhasználásukat. Ez a folyamat a Közösség országaiban is lezajlott 20-25 évvel ezelőtt. Feladatunk e téren a felesleges vagy túlzó adalékanyag felhasználás visszaszorítása mellett a lakosság egészségügyi felvilágosítása, ismereteinek bövítése.

Az állatgyógyászati készítmények élelmiszerekben előforduló maradványának megengedhető mértékéről szóló közösségi rendeletek előírásait egészségügyi miniszteri rende(et [2/1999. (ILS.), EüM] honosította, amely az időközben megjelenő újabb és újabb előírásokkal kiegészítve évente módosul. Magyarországnak korábban nem volt ilyen jogszabálya, így az átvétel nem okozott problémáto A gyógyszermaradékok élelmiszerekben eltűrhető Iegnagyobb mennyiségét az egészségügy korábban is meghatározta az engedélyezési eljárás során, azonban ezek néhány kivételtől (pl. antibiotikumok) eltekintve nem jelentek meg hivatalosan. Az új rendelet több mellékletből áll. Az 1. sz. melléklet tartalmazza a végleges határértékeket. A 2. sz. melléklet azokat az állatgyógyászati készítményekben előforduló összetevőket sorolja fel, amelyekre helyes alkalmazás mellett határérték megállapítása nem szükséges. A 3. sz. melléklet tartalmazza az ideiglenes határ-értékeket, a 4. sz. melléklet pedig azokat a hatóanyagcsoportokat és hatóanyagokat nevezi meg; amelyeket haszonállatok kezelésére nem szabad felhasználni (tiltó lista).

Az állatgyógyszer maradékok megbízható, mindenre kiterjedő ellenőrzése szinte lehetetlen. Nagyon sok ha® tóanyagra egyáltalán nincs megfelelően érzékeny, specifikus módszer. Egészségügyi szempontból legfontosabb a tiltó anyagok (pl. chloramphenicol, nitrofuránok, BST, stilben származékok stb.) jelenlétének az ellenőrzése. Magyarországon az FVM működtet az EU előírásoknak mindenben megfelelő monitoring rendszert az állatok és az állati eredetű termékek ellenőrzésére. Az egészségügyi tárcának a gyógyszer-törzskönyvezésben és a határénékek előírásában van szerepe.

Az élelmiszerekben lévő vegyi szennyező anyagok és természetes tartalomként előforduló mérgező anyagok határértékeit szabályozó korábbi, többször módosított egészségügyi minisztériumi rendelet felülvizsgálata és egységes szerkezetbe foglalása során 1999-ben megtörtént - az Európai Közösség akkori előírásaival va(ó összhangban - minden olyan szennyezőanyag és élelmiszer kategória esetében, amelyekről az EK rendeletek és direktívák rendelkeznek, és amelyeknek a betartása a rendelkezésre álló hazai vizsgálati adatok alapján teljesíthetőnek tűnt. A határérték elírások az Unióban megváltoztak, időközben folyamatosan szigorodnak, ezt Magyarországnak is figyelembe kell venni. Az alaprendelet legújabb módosítása, - amelynek a megjelenése 2003. első negyedévében várható - naprakészen veszi át a jelenleg hatályos EK előírásokat, de megtartja azokat a speciális szabályokat is (pl, alkaloidok határértéke étkezési mákban, arzén és higany határértékek különféle élelmiszerekben stb.), amelyekről a közösségi előírások nem szólnak.

Magyarország csatlakozása után ezeket nemzeti rendelet formájában továbbra is érvényben lehet tartani, amennyiben az indokokat a Bizottság elfogadja.

Az élelmiszerekben lévő vegyi anyagok vizsgáló módszereivel és mintavételével kapcsolatos követelményeket tartalmazó direktívák mint a Magyar Élelmiszerkönyv előírási jelennek meg.

Az egyre szigorodó előírásoknak való megfelelés, különösen a környezeti eredetű szennyező anyagok terén további erőfeszítéseket és más szakterületekkel való szorosabb együttműködést tesz szükségessé a megelőzés érdekében. A trendek e téren biztatóak, az élelmiszereink csökkenő ólom tartalma minden bizonnyal a szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak, a jawló gépkocsi állománynak és az ólommentes benzin térhódításának is köszönhető.

A kisebb határértékek miatt a monitorozás és ellenőrzés modernebb analitikai módszerek alkalmazását követeli meg, ezért laboratóriumaink felszereltségének folyamatos javítása elkerülhetetlen.

A növényi eredetű élelmiszerekben és élelmiszer nyersanyagokban megengedhető növényvédő szer maradék .határértékeket a múlt évben megjelent EüMFVM rendelet tartalmazza. Magyarországon korábban nem volt ilyen rendelet, a határérték előírásokat a növényvédő szerek okiratai illetve egy ezek alapján szer

kesztett nem hivatalos kiadvány tartalmazta: Az új magyar rendelet mellékletében szereplő határértékek döntő részükben megegyeznek a közösségi direktívákban szereplő, szinte folyamatosan vá(tozó előírásokkal. Mivel a növényvédő szer maradékok határértékeinek megállapításához az élelmezés-egészségügyi szempontokon túl a technológiai betarthatóságot is figyelembe kell venni, a jogharmonizáció ezen a téren las-'~ súbb, az esedékes módosítás csak ez év közepére vár- j ható. Az EK határértékeinek biztosítása érdekében ugyanis felül kell vizsgálni a hazai növényvédelmi technológiákat és esetenként meg kell tiltani egy-egy szernek egy-egy növénykultúrában való hazai alkalmazását, ha nálunk a szermaradékok kívánt szintre való lebomlása nem garantálható.

Az egészségügynek továbbra is fontos szerepe marad a monitorozásban, a határérték feletti vagy tiltott szerhasználat miatt zárolt élelmiszer tételek további sorsának elbírálásában, az engedé(yezési eljárásban és a határértékek megállapításában.

Az élelmiszerekkel közvetlen érintkezésben használt anyagokkal szemben támasztott követelményeket vizsgáló módszereket, a felhasználható anyagok listáit tartalmazó direktívákat a MÉ előírásai jelentik. A közös- ` ségi szabályozás azonban még nem teljes. A nem szabályozott kérdésekről a tagállamok saját hatáskörben rendelkezhetnek. Az Élelmiszertörvény és végrehajtási rendelete ezekre az esetekre az OKK-OÉTI engedélyé-' hez kötötte a felhasználást. Az eseti engedélyek rendszere ellentétes az EK jogrendszerével, ezért a most : előkészítés alatt álló új Élelmiszertörvény új helyzetet ' fog teremteni. Valószínűnek látszik, hogy a legfontosabb anyagcsoportok (gumi, fémek, fémötvözetek, papír, fa, textíliák stb.) egészségügyi szempontból indokolható követelményeiről az EU egyes tagországaihoz hasonlóan hazai jogszabályokat kell készíteni.

Import élelmiszerek vizsgálata

Az import élelmiszerek vizsgálatát az intézet az ' 1/1987. (L15.) EüM-BkM-KkM sz. együttes rendelet, valamint az 1/1996. (L9.) FM-NM-IKM együttes rendelet alapján végezte. Az 1/1987-es rendelet 2002. augusztus 5-én az 1/1996-os rendelet 2002. május 29-én `` hatályát vesztette és ezzel megszüntette az import élelmiszerek előmintáinak behozatal előtti kötelező egész- ' ségügyi vizsgálatát.

Az előmintán alapuló import ellenőrzési rendszert az Unió kifejezett kérésére kellett megszüntemi. Ezzel a : magyar import ellenőrzési rendszer sarokköve szűnt meg, anélkül, hogy helyette más rendszer bevezetésre került volna. Így jelenleg (az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó bizonyos állategészségügyi rendszabályoktól eltekintve) az import élelmiszerek minden előzetes vizsgálat vagy határ-kontroll nélkül léphetnek be az országba. Jelenleg az import termékek ellenőrzésére és a fogyasztók védelmének biztosítására a piacgazdaság szabályai a következő megoldásokat engedik meg:

- az import élelmiszerek forgalomban történő ellenőrzése. Ennek elvégzésére az illetékes hatóságok szakemberei jogosultak,

az importáló tevékenységének a hazai előállítókéhoz, forgalmazókéhoz hasonló hatósági ellenőrzéssel. Ehhez a jogi felhatalmazást ez a rendelet adja meg. Az imp,ortőr dokumentációs rendszerének olyannak kell lenni, amely bizonyítja a termékek megfelelőségét és a tevékenység ellenőrizhetőségét,

- határellenőrzési rendszer. A fentiek mellett szükséges egy olyan rendszer, ame(y képes arra, hogy megakadályozza, vagy előzetes vizsgálathoz kösse az olyan tételeknek az országba való belépését, amely az előbbi vizsgálatok, vagy a nemzetközi jelző rendszerek értesítései alapján veszélyt jelentenek a magyar fogyasztókra. Az ezt biztosító EU direktíva átvételén alapuló jogszabály tervezete elkészült, 2003as hatályba lépése várható.

Az importőr felelőssége:

- annak biztosítása, hogy az általa importált élelmiszer biztonságos és dokumentálható módon minden tekintetben kielégíti a magyar előírásokat;

® köteles dokumentálni - az exportáló ország hatóságának bizonylatával, saját vizsgálattal, akkreditált magyar laboratórium, vagy a hatósági élelmiszer ellenőrzés vizsgálatával -, hogy az általa importált

élelmiszer minden tekintetben kielégíti a magyar előírásokat;

köteles nyilvántartást vezetni az általa importált élelmiszerekről. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell: az import élelmiszer nevét, a csomagolási egységének nagyságát, az előállító nevét és címét, a beérkezett tételek nagyságát, a beérkezés időpontját, a forgalmazók nevét és címét valamint az előbbi dokumentumban leírtakat.

Különleges táplálkozási igér~yt kielégítő élelmiszerek

Jelenleg érvényes joganyag a 1/1996. (L9.) FM-NMIKM rendelet különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek, étrend kiegészítők és funkcionális készítmények jóváhagyása, szakvéleményezése, melynek utolsó módosítása a 43/2002. (V.14.) FVM-EüM-GM rendelet. Tény azonban, hogy a különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek egy része az áruk szabad áramlása értelmében szintén szabadon kerülhet majd forgalomba, míg más részüknél bejelentés, esetleg engedélyezés is elképzelhető. Ennek megfelelően leépítés várható.

Az étrend kiegészítőknél és funkcionális készítményeknél szintén csak bejelentési kötelezettséget lehet megvalósítani a csatlakozás után.

TápszeYek

A jogharmonizációs program keretén belül módosításra kerül a csecsemő és klinikai tápszerek státusza, vagyis a gyógyszer törvény (1998. évi XXV. Törvény) hatálya alól kikerülve az élelmiszertörvény (1995. évi XC. Törvény és a módosítására kiadott 2001. évi LIV Törvény) hatálya alá fognak tartozni, mint különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek:

a Bizottság 1999/21/EK irányelve a speciális orvosi célokra szolgáló diétás készítményekről

a Bizottság 91/321/EGK irányelve anyatejet helyettesítő és anyatejet kiegészítő tápszerekről

a Tanács 92/52/EGK irányelve harmadik országba irányuló exportra szánt csecsemő- és elválasztő tápszerekről

Speciális gyógyászati célra szánt tápszerek

Anyatejet helyettesítő és anyatejet kiegészítő (elválasztási) tápszerek

A rendelet tervezetek életbe lépésével hatályát veszti a tápszerek vonatkozásában addig alkalmazott 17/2000. (VI. 20.) EüM rendelet és a módosítására kiadott 32/2001. (X. 3.) EüM rendelet, mely szakmai tartalmá

ban és követelményrendszerében már szintén EU konform, csak a hatósági szabályozást (engedélyezés) illetően tér el jelentősen az EU-ban megkívánt gyakorlattól.

Kozmetikumok

Az e készítményekre vonatkozó irányelvnek a hazai jogrendbe történő átvétele a 40/2001. (XL23.) EüM rendelet megjelenésével megvalósítottnak tekinthető . Jelenleg az időközben megjelent EU módosítás alapján elkészült a fenti hazai rendelet kiegészítésére szolgáló szövegtervezet.

Kozmetikai készítmények esetében megszűnik az engedélyezési eljárás, helyette csak regisztráció lesz. Ezzel megvalósul az árúk szabad áramlása. A termékek szabadon forgalmazhatók, amennyiben a gyártó/forgalmazó a megfelelő dokumentációs háttérrel rendelkezik:

ÉZelmiszeYhigiénia

Az EU élelmiszerhigiéniai szabályozás nem teljes mértékben, és nem az Unióban megjelentetett formában került harmonizációra. Tény, hogy az Unióban nincs külön élelmiszerhigiéniai szabályozás az élelmiszerkereskedelemre és a vendéglátásra, de az Uniő által nem szabályozott területeken a nemzeti szabályozás megengedett. Kérdés, hogy csatlakozásunk után hogy alakul ez a terület. Az élelmiszerhigiéniai szabályozás Uniós átvétele során a HACCPI ~ rendszerekre vonatkozó követelmény teljesítése került az érdeklődés homlokterébe. A szabályozás átvétele nem egységes: az élelmiszer-előállításra már kötelező, a vendéglátás területére vonatkozőan a jogszabályi előírás napvilágot látott, de határidejét már másodszor elhalasztották, az élelmiszerkereskedelemre vonatkozóan meg sem jelen ez a követelmény; illetve a jogi megfogalmazásá nem egyértelmű . Miután a vendéglátás esetében~az ÁNTSZ is nevesítve van a HACCP ellenőrzésére, a hálózat felkészítése erre a feladatra komoly erőfeszítéseket igényelt. A szolgálat feladatai a jogharmonizációval kapcsolatban

Élelmiszev adalékanyagok

- Új adalékanyagok engedélyezése (OKK-OÉTI). Taggá válásunk után a közös döntésekben való részvétel, kapcsolattartás az EU SANCO-val, az irányelvek honosítása.

Az adalékanyag előírások értelmezésével kapcsolatos kérdésekben az OKK-OÉTI állásfoglalása dönt. Felhasználás ellenőrzése (ÁNTSZ területi szervei) Monitoring rendszer működtetése az adalékanyag fogyasztás felmérésére (kockázat jellemzés). A feladat felelős nincs nevesítve a MÉ előírásokban; jelenleg senki sem végzi, megfelelő döntés és fedezet biztosítás esetén lehetne ÁNTSZ feladata.

Egészségügyi felvilágosítás, a közvélemény hiteles tájékoztatása az élelmiszer adalékanyagokrbl (ÁNTSZ).

Állatgyógyászati készítmények

- Határértékek megállapítása az élelmiszerekben, a közösségi előírások változásának nyomon követése és a módosító rendeletek szakanyagának előkészíté-' se az EüSzCsM felé (OKK-OÉTI) Taggá válásunk után kapcsolattartás az EU szervekkel. A közösségi előírások rendeletek, így ézek automatikusan fognak hatályba lépni.

- Részvétel a gyógyszertörzskönyvezési eljárásban. A toxikológiai és kiürülés dinamikai vizsgálatok alapján a várakozási idők meghatározása, esetleges felhasználási korlátozások előírása (OTH-OKKOÉTI).

- Bizonyos hatóanyagok esetében (tiltott anyagok, szulfonamidok, egyes antibiotikumok) ellenőrző vizsgálatok végzése (ÁNTSZ laborok).

- Határértéket meghaladó mennyiségű maradékanyagot tartalmaző élelmiszer észlelése esetén intézkedés (ÁNT.SZ hatósági szervei).

- Jogszabályokban meg nem jelölt maradékanyag előfordulása esetén a forgalomba hozatal illetőleg fel- ;. használás engedélyezése vagy elutasítása (OKK- ' OÉTI).

Vegyi szennyező anyagok, természetes tartalomként előforduló mérgező anyagok

- Jelenleg a határértékek megállapítása az élelmiszerekben (EüSzCsM, OKK-ÉTI) A kontaminánsokra vonatkozó közösségi előírások rendeletek, így a jövőben automatikusan kerülnek be a jogrendszerünkbe.

- Minden olyan kontaminánsra, amelyet a közösség nem szabályoz egységesen, rendelet készítése (OKK-OÉTI) a taggá vá(ás után.

- A mintavétellel és vizsgáló módszerrel kapcsolatos követelményeket tartalmazó irányelvek honosításában a jövőben is részt vesz az OKK-OÉTI.

- Az előírt határértéket meghaladó mennyiségű szenynyező anyagot tartalmazó zárolt élelmiszerek további sorsáról történő intézkedés (ÁNTSZ városi intézetei, szükség szerint OKK-OÉTI vélemény alapján).

- Jogszabályban meg nem jelölt szennyező anyag előfordulása esetén az OKK-OÉTI dönt a forgalomba hozhatóságról.

- Határértékek ellénőrzése laboratóriumi vizsgálatokkal (ÁNTSZ laboratóriumok).

- A határértékek folyamatos csökkenése és a vizsgálatokkal szemben támasztott EU-s követelmények szigorodása következtében elkerülhetetlen a metodikai : fejlesztés, műszerezettség és szakember ellátottság javítása, speciális feladat megosztás megszervezése az ÁNTSZ-en belül (OTH kompetencia).

Az újonnan előírt EU-s határértékek (pl. klórpropanolok és dioxinok) betartásának ellenőrzésére szolgáló modern módszerek átvétele és alkalmazása az élelmiszerellenőrzésben (csak megfelelően műszerezett laboratóriumok jöhetnek szóba.

Monitoring rendszer működtetése az élelmiszerek vegyi szennyezettségének nyomonkövetésére (jeleuleg nincs ilyen).

Növényvédőszea°ek - Növényvédőszerek hazai engedélyezési eljárásában

való részvétel (OKK-OKBI, OÉTI, OKI és OMFI). - Az új szermaradék határértékek meghatározása növénykultúránként (az ÁNTSZ részéről közreműködő az OKK-OÉTI)

- A taggá válás után az EU-s határértékeket előíró irányelvek honosítása (előkészítő az OKK-OÉTI).

- Hazai növényi és állati eredetű élelmiszerek ellenőrzése (ÁNTSZ laboratóriumok).

Import eredetű növényi élelmiszerek ellenőrzésére szolgáló éves mintavételi tervek elkészftése (OKKOÉTI és NTKSz).

Import eredetű növényi élelmiszerek vizsgálata (OKK-OÉTI) a határkirendeltségek által a terveknek megfelelően vett mintákban.

Határértéket meghaladó szermaradékot tartalmazó vagy tiltott szerfelhasználás miatt kifogásolt tételek további sorsáről szólő határozat meghozatala (ÁNTSZ városi/kerületi intézetei).

Élelmiszerekkel érintkezésben használt rrnyagok

- Az irányelvekkel szabályozott közösségi előírások honosításában való részvétel (OKK-OÉTI).

- A közösségi szinten nem szabályozott kérdésekben (pl. papír, gumi stb.) nemzeti előírások előkészítése (OKK-OÉTI) és notifikáltatása (EüSzCsM).

- Az EU direktívákban szereplő vizsgálati eljárásokkal a csomagolőanyagok és edények, berendezések ellenőrzése (jelenleg OKK-OÉTI, a jövőben esetleg néhany erre specializált ÁNTSZ laboratórium is).

Sugá~biztonság és sugáYegészségügy

6. táblázat A sugáregészségügy joganyagai az Európai Unióban és hazánkban

32/2000. (XI. 16.) EüM rendelet a vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás egészségügyi határértékeiről

12/1998. (XII. 11.) EüM rendelet az élelmiszerek radioaktív szennyezettségének megengedhető mértékéről

EU joganyag

Magyarjoganyag

a Tanács 96/29/EURATOM irányelve a munkaválla1ók és a lakosság ionizáló sugárzás elleni védelmének általános szabályairól

16/2000. (VI. 8.) EüM rendelet az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény egyes rendelkézéseinek végrehajtásáról

23/1997. (VII. 18.) NM ~endelet a radionuklidok mentességi aktivitás koncentrációja és mentességi aktivitása szintjének meghatározásáról

124/1997. (VII. 18.) Korm. réndelet az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény hatálya alá nem tartozó radioaktív anyagok, -valamint ionizáló sugárzást létrehozó berendezések köréről

a Tanács 1999/S.I9/EK ajánlás a lakosság elektromágneses sugárzására vonatkozó határértékeiről

a Tanács 3954/87/EURATOM rendelete nukleáris balesetet vagy bármely más radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedhető mértékeinek megállapításáról

a Tanács 3955/87/EGK rendelete a harmadik országból származó mezőgazdasági termékek importjával kapcsolatos feltételekről a csernobili atomerőmű balesetét követően

a Bizottság 1983/88/EGK rendelete, amely a harmadik országból származó mezőgazdasági termékeknek a csernobili atomerőmű balesete utáni importját szabályozó 3955/87/EGK rendelet végrehajtási utasítása

a Tanács 2218/89/EURATOM rendelete a

3954/87/EURATOM rendelet kiegészítése a nukleáris balesetet vagy bárrnely más radioaktív veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedhető mértékeinek megállapításáról

a Bizottság 944/89/EURATOM rendelete nukleáris balesetet vagy bármely más radiológiai veszélyhelyzetet követően a kisebb jelentőségű élelmiszerek radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedhető mértékeinek megállapításáról

a Tanács 737/90/EGK rendelete azoknak a mezőgazdasági termékeknek az importjára vonatkozó feltételekről, amelyek a csernobili nukleáris balesetet követően harmadik országokból származnak

a Tanács 686/95/EK rendelete a Tanács 737/90/EGK rendelete kiegészítése azoknak a mezőgazdasági termékeknek az importjára vonatkozó feltételekről; amelyek a csernobili nukleáris balesetet követően harmadik országokból származnak

a Bizottság 727/97/EK rendelete azoknak a termékeknek a listájáról, amelyekre nem kell alkalmazni a Tanács 737/90/EGK rendeletét a csernobili nukleáris balesetet követően harmadik országokból származó mezőgazdasági termékek importjára vonatkozó feltételekről

a Tanács 97/43/EURATOM irányelve az egyéneknek az egészségügyi sugárterhelésekkel szembeni egészségvédelméről

a Tanács 90/641/EURATOM irányelve a külső munkavállalók munkahelyi-sugárvédelméről

31/2001. (X. 3.) EüM rendelet az egészségügyi szol-" gáltatások nyújtása során ionizáló sugárzásnak kitett személyek egészségének védelméről

30/2001. (X. 3.) EüM rendelet a külső munkavállalók munkahelyi sugárvédelméről

a Tanács 98/83/EK iránye(vének 7. cikke az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről

8/2002. (VII. 12.) EüM rendelet az egészségügyi ága~ zat radiológiai mérő és adatszolgáftató hálózat fe(építéséről és működéséről (ERMAH)

az Európai Közösségek Bizottsága 2000/473/EURATOM ajánlása I. és III. melléklete

275/2002. (XII. 21.) Kormány rendelet az országos sugárzási helyzet és radioaktív anyagkoncentrációk ellenőrzéséről (OKSER)

a Tanács 92/3/Euratom irányelve a radioaktív hulladékoknak a Tagállamok közötti és a Közösségből ki-, illetve a Közösségbe beszállításának felügyeletéről és ellenőrzéséről

a Bizottság 93/552/Euratom határozata, amely megállapítja a 92/3/Euratom irányelv által hivatkozott egységes kísérőokmányokat a radioaktív hulladékok szállítmányainak felügyeletéhez és ellenőrzéséhez

a Tanács 1493/93/Euratom rendelete a radioaktív anyagoknak a tagállamok közötti szállításairól

32/2002. (III. 1.) Kormány rendelet a radioaktív hulladékok országhatáron át való szállításának engedélyezéséről

Jogszabályok melyek még hem jogharmonizáltak:

a Tanács 96/29/EURATOM direktívája az ember egészségének ionizáló sugárzás elleni védelme alapvető biztonsági szabályzatáről

a Tanács 406/75/EURATOM döntése a radioaktív hulladék kezelési és tárolási programjának elfogadásáról

a Tanács 89/618/Euratom direktívájá a lakosság tájékoztatásáról nukleáris és sugaras veszélyhelyzet esetén teendő óvintézkedésekkel kapcsolatban

Radioaktív hulladékok átmeneti tárolásának és végleges elhelyezésének egyes kérdései (EüSzCsM rendelet)

Lakosság tájékoztatásának rendjéről nukleáris és radiológiai veszélyhelyzet esetén (Kormány rendelet)

A harmonizált jogszabályok bemutatása, változások az eddigi gyakorlathoz képest

Sugáregészségügyi szabályozás alapvető joganyaga 16/2000. (VL8.) EüM rendelete, amely konform az EU alapvető sugárvédelmi szabályozásával. A korábbi sugáregészségügyi szabályozáshoz képest tartalmazza mindazokat a változásokat, melyeket más országok szabályozásába is átvezettek az új nemzetközi ajánlásoknak megfelelően (dóziskorlátozási rendszer, dozimetriai ellenőrzésbe a belső sugárterhelés bevonása, stb.). A rendelet tartalmaz korábban nem szabályozott testületeket, mint az Országos Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálat, vagy az ún. veszélyhelyzeti sugárterhelésre vonatkozó beavatkozások és azok szintjei.

Részletesen foglalkozik a sugárvédelmi képzés követelményeivel is.

Az ionizáló sugárzást alkalmazó munkahelyek tevékenység besorolása is áttekinthetőbb és jól illeszkedik az atomenergia jelenlegi alkalmazási területeihez.

A rendelet értelmében működtetett Országos Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálat szakszerű és céltudatos tevékenységével biztos támasztékot nyújt a Vám- és Pénzügyőrség, a Belügyminisztérium illetékes szerveinek döntéseihez. Az Országos Paciensdózis Felmérő Program jelentős hazai és külföldi szakmai érdeklődés mellett végzi munkáját.

Az atomenergia alkalmazásánál alapvető jelentőségű azon tevékenységek, berendezések, illetve sugárzó anyagok meghatározása, amelyek nem tartoznak az

atomenergiáról szóló törvény alá, azaz mentesek a szabályozás alól. A szabályozás a(ól mentes ionizáló sugárzást keltő berendezések meghatározását, valamint a radionuklidok mentességi szintjeit a 124/1997. (VIL8.) Korm. és a 23/1997. (VIL8.) NM rendelet tartalmazza.

Az ionizáló sugárzást hasznosító létesítményhez munkajogilag nem tartozó külső munkavállalók sugárvédelmével kapcsolatos a 16/2000.(VL8.) EüM rendelet rendelkezéseit kiegészítő 30/2001. (X.3.) EüM rendelet. A rendelét a magyar szabályozásban új területet ölel fel, figyelembe véve azt a jelenséget, hogy sugaras létesítményekben belül elterjedt a külső munkavállalók alkalmazása. A jogszabály rendezi a külső munkavállalók tevékenységével kapcsolatos felelősségeket, mely a személyes sugáregészségügyi biztonságukat szolgálja.

Az orvosi tevékenység sugáregészségügyi és sugárbiztonsági vonatkozásaival foglalkozó 31/2001. (X.3.) EüM rendelet új és első átfogó jogszabály az orvosi sugáralkalmazások területére.

A rendelkezések alapján kötelezően bevezetett műszaki minőségbiztosítás az orvosi diagnosztika területén "valóságos forradalmat" jelentett. A minőségbiztosítás bevezetésének eredményeként várható a paciensek és a személyzet sugárterhelésének jelentős mértékű csökkenése és uniformizálódása.

A rendelet előírja a diagnosztikai eljárások végrehajtásának egységesítését és az illetékes szakmai kollégiumok általi jóváhagyását, valamint időszakos felülvizsgálatát a vizsgálathoz tartozó várható sugárterhelés

megjelölésével. Ennek közlése a betegjogok érvényesülését segíti, és a tájékoztatásra kötelezett orvosnak is támasztékot nyújt.

A jogszabály további rendelkezése a beutaló orvos és a kezelő orvos (diagnosztikai tevékenységet végző órvos) felelősségeinek meghatározásával, a paciens jogainak érvényesítésével kapcsolatosan jelentős előrelépést kell, hogy eredményezzen.

Az ionizáló sugárzás alkalmazásainak egyéb területein is, a sugárvédelmi képzésen keresztül jelentős kommunikációs lehetőség feltételi teremtődtek meg a lakosság felé.

Az 12/1998. (XII. 11.) EüM rendelet egy esetleges nukleáris veszélyhelyzetet követően meghatározza osztja az élelmiszerek radioaktív szennyezettségének megengedhető mértékét 5 élelmiszer- és 4 radioizotópcsoportra. A csernobili atomerőmű balesetig egységes európai szabályozás nem volt, ami a balesetet követően igen sok kereskedelmi, gazdasági, politikai problémát vetett fel.

Az egészségügy ágazatnak a lakosság egészségvédelme érdekében a környezeti sugárvédelemmel kapcsolatos feladatait, valamint az ezen feladatok ellátására létrehozott ERMAH hálózat felépítését és működését szabályozza a 8/2002: (III. 12.) EüM rendelet. Meghatározza az ERMAH laboratóriumokat működtetö ÁNTSZ intézeteket, a mintavételi és mérési program területét és előírja a Iakosság sugárterhelése meghatározásának módját és gyakoriságát.

A 275/2002. (XII. 21.) Kormányrendelet rendelet a környezeti sugárvédelem területén létesítményi szinten már régóta eredményes tárcaközi együttműködést (Paksi Atomerőmű környezet) terjeszti ki országos szintre. Ez elsősorban a sugárzási helyzetet jellemző mérési eredmények központi gyűjtésére, feldolgozására és értékelésére vonatkozik. Meghatározza az Országos Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző rendszer tagjait, tevékenységi területeiket, valamint az EU szabályozásával összhangban a környezet radiológiai ellenőrzésének alapkövetelményeit

A Szolgálat feladatai a jogharmonizációval kapcsolatban '

- Országos Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálat működtetése, felszerelés, személyi és működési fejlesztés igénye (OKK-OSSKI)

- Munkahelyek nyilvántartásának fejlesztését és harmonizációját kell végrehajtani, OKK-OSSKI és Sugáregészségügyi Decentrumok vonatkozásában (OKK-OSSKI és Sugáregészségügyi Decentrumok)

- Adatszolgáltatási kötelezettség az EU felé készülékekről, személyzet képzettségéről, dozimetriai ellátottságáról (OKK-OSSKI feladat, az adatok biztosításában a Sugáregészségügyi Decentrumok közreműködésével)

- Dozimetriai ellátás korszerűsítése és a belső sugárterhelés becslése (OKK-OSSKI)

- A kibővült feladatok ellátása érdekében személyi és technikai fejlesztést (műszerezettség és informatika) kell végrehajtani az OKK-OSSKI-ban és a Sugáregészségügyi Decentrumokban egyaránt (OKKOSSKI és Sugáregészségügyi Decentrumok)- a sugáregészségügyi és sugárbiztonsági ellátás érdekében infrastrukturális változtatásokat is végre kell hajtani, mint regionális ellátás jóváhagyása és a hatósági fe1adatok ellátásának fiiggetlenséget biztósító elkülönített költségvetési támogatás (OKK-OSSKI és Sugáregészségügyi Decentrumok)

- Tájékoztató anyagok készítése munkáltatók, munkavállalók részére és az ún. dózisútlevél biztosítása (OICK-OSSKI)

- A Páciensdózis Felmérő és Értékelő Program működtetése (OKK-OSSKI feladat, az adatok biztosításában és a helyszíni vizsgálatokban a Sugáregészségügyi Decentrumok közreműködésével)

- Együttműködés orvos szakmai társaságokkal a jogszabály rendelkezéseinek végrehajtásában (OKKOSSKI)

- Műszaki minőségbiztosítás köveíelményeinek kidolgozása (OKK-OSSK~

- A rendelet által előín egészségügyi fizikusok ?~épzésében való közreműködés (OKK-OSSKI és Sugáregészségügyi Decentrumok)

~- Elsősorban az orvos és nem orvos vezető szakemberek sugárvédelmi képzésének lebonyolítása (®KKOSSKI és Sugáregészségügyi Decentrumok)

- Import élelmiszerek radiológiai ellenőrzése (OKKOSSKI és Sugáregészségügyi Decentrumok)

- Részvétel a hazai élelmiszerek ellenőrzésében (OKK-OSSKI és Sugáregészségügyi Decentrumok) - Szakmai támogatás a megengedhető szennyezettségi

szintek rendelet szerinti felülvizsgálatához (OKKOSSKI)

- ERMAH laboratóriumok szakmai-módszertani irányítása (OKK-OSSKI)

- ERMAH adatközpont működtetése (OKK-OSSKI feladat, az adatok biztosításában a Sugáregészségügyi Decentrumok közreműködésével)

- Lakossági sugárterhelés meghatározása, nyomon követése (OKK-OSSKI)

- OKSER Információs Központ működtetése (OKKOSSKI) - OKSER Szakbizottság

- Titkársági feladatok (OKK-OSSKI)

- OKSER operatív működtetése (OKK-OSSKI).

JáYVáhyügy és járványügyi biztonság

Az 1999-ben hatályossá vált amszterdami szerződés 152. cikkelye foglalkózik a népegészségüggyel, mely megfogalmazza, hogy az emberi egészségnek a védelmét biztosítani kell. Felhatalmazza az Európai Bizottságot, hogy népegészségügyi tevékenységet folytasson, melynek a legfontosabb része a fertőző betegségek megelőzésére szolgáló hálózat. A közösségi hálózat fő célkitűzése a fertőző betegségek megelőzését szolgáló riásztó rendszer létrehozása.

Célok: az Európai Unióhoz való csátlakozás előkészítéseként a járványügyi biztonság fenntartása érdekében a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ (OEK) és az ÁNTSZ hálózat feladata fejleszteni a korai riasztási és gyors reagálő rendszert, működtetni a betegség specifikus hálózatot és felügyeleti rendszert.

A megvalósítandó feladat, hogy kialakuljon az együttműködés a fertőző betegségek epidemiológiai surveillance-ában, létrejöjjön az együttműködésen alapuló korai riasztási rendszer, valamint a folyamatos kommunikáció az epidemiológiai surveillance területén (pl. surveillance adatok továbbítása), valamint megerősödjön a szakértelem a survéillance területén az EU tagországokban szereplő fertőző betegségekről, valamint a közös EU-s eseményekre való reagálóképesség.

Ezek alapját az Epidemiológiai Felügyeleti Rendszer és Támogató Információ Rendszer (EFRIR) biztosítja. Ennek lényege, hogy az ÁNTSZ intézményeit közös hálózatba kapcsolva, az epidemiológiai felügyeleti rendszer működésének támogatásával megalapozzón egy, a teljes intézményrendszerre kiterjedő , integrált információs rendszert.

A rendszerszemlélet tartalmazza az epidemiológusok szakmai és informatikai oktatását, képzését, a feladatokat kiszolgáló információs rendszert, valamint a más programokban megvalósuló fejlesztéséket, mint a mikrobiológiai laboratóriumi műszerpark korszerűsítése, biztonsági laboratórium (BS4) kialakítása~ melyek hosszútávon lehetőséget adnak arra, hogy a szakmai feladatokat az európai uniós követelményrendszer szerint lássa el az ÁNTSZ hálózat. "

Jogharmonizációs feladatok

Járváhyügy és az EU

l. Az Európa Parlament és Tanács 2119/98lEK (1998. szeptember 24.) sz. határozata (1999. január 3-án lépett életbe) előírja, hogy a fert'ózőbetegségek közösségi hálózata segítse elő a tagáll.amok közötti együttműködést és koordinációt.

Az EU Bizottság 1999. december 22- i határozata az Európa Parlament és Tanács 2119/98/EK alapján a Közösségi Hálózatba jelentendő fertőző betegségekről meghatározza az európai surveillance hálózathoz való kapcsolódást, a nemzeti és a közösségi szakmai rendszerek közti átjárhatóságot, ami a csatlakozástól kezdve az új tagokra is érvényes. Ennek alapján kell működtetni a magyar járványügyi surveillance rendszert is, valamint ennek a mellékíetében szerepelnek azok a betegségcsoportok, amelyek surveillance-át működtetni szükséges.

2. 2000/96/EK határozat - amely meghatározza a surveillance-ba fokozatosan bekerülő fertőző betegségeket.

A hazai járványügy EU kapcsolatai az egyes szakmai vonalakon (influenza, HIV AIDS, stb.) élő , az egyes európai szakmai surveillance központok és a megfelelő hazai partner (OEK) között rendszeres információs kapcsolat áll fenn.

Az EFRIR kapcsán kialakításra kerül egy olyan egységes, ellenőrzött jelentési rendszer, melynek információ tartalma folyamatosan közelít ahhoz az adatszolgáltatási tartalomhoz, amely az EU elvárásnak megfelelő . A csatlakozás idejére 2004-ig az EFRIR megfelelő keretet ad a hazai járványügyi szakma számára az előírt adatszolgáltatás 6iztosításához.

Jogharmonizációs feladat: a jelentésre kötelezett fertőző betegségek listájának módosítása.

Az 1997. évi XLVII., az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérő 1 és védelméről szóló törvény 1. sz. mellékletének (a fertőző betegségek listája az érintett részérő 1 történő kötelező adatszolgáltatás, valamint az ÁNTSZ részére történő kötelező adattovábbítás esetén) kiegészítése.

A 63/ 1997. (XII. 21.) NM rendelet a fertőző betegségek jelentésének rendjéről (l.sz. melléklet kiegészítése).

A fentiekben megnevezett EU jogszabályok értelmében a bejelentésre kötelezett fertőző betegségek körét ki kell egészíteni az alábbiakkal:

- Cryptósporidiasis - Giardiasis

- Streptococcus pneumoniae által- okozött invazív betegség

- B típusú Haemophilus influenzae által okozott invazív betegség - invazív meningococcus betegség.

3. Az EU Bizottság 1999. december 22- i határozata az Európa Parlament és Tanács 2119/98/EK alapjan - EWRS - Korai riasztás és reagálás

Az EU korai riasztó és reagáló rendszerhez való csatlakozás feltételeinek megfelelő, gyors, szakszerű és hatékony rendszer működtetése az egyik legfontosabb elvárás. Ebben az információs rendszerben a területről az országos szintre, illetve az országos szintről a nemzetközi központba kell jelenteni azokat az eseményeket, amik az EU tagországai járványügyi biztonsága szerripontjából kiemelten fontosak.

Jogharmonizációs feladat: az elektronikus adattovábbítás szükségessé teszi a 63/1997.(XIL21.) NM rendelet a jelentés módjára és továbbítására vonatkozó elektronikus adathordozóval történő kiegészítését.

4. EU Bizottság 2002. március 19-i határozata az Európa Parlament és Tanács 2119/98/EC alapján Esetdefiniciók

Az esetdefiniciókra vonatkozó szabályozás az EFRIR szempontjából nagy jelentőségű, mivel rögzíti, hogy mely betegségek milyen laborátóriumi /epidemiológiai megerősítés alapján fogadhatók el megerősített, feltételezett vagy gyanús esetként. Ez az egyes országok által jelentett adatok egységességét és összehasonlíthatóságát szolgálja.

Jogharmonizációs feladat: a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VL3.) NM rendelet S.sz. mellékletének megalkotása "A bejelentésre kötelezett fertőző betegségek eset-definíciói" címmel.

Infekciókontroll és az EU

Az egészségügyi éllátással összefüggő fertőzések megelőzése az EU-ban hangsúlyos annak ellenére, hogy kifejezetten erre vonatkozó direktíva nincsen. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések közül a kórházi fertőzések és a multirezisztens (egyben kórházi is) kórokozók monitorozását (surveillance) az EU csaknem minden országa végzi. Az EU valamennyi ország részvételével speciális kórházi fertőzések megelőzésére szolgáló programot működtet a 90-es évek eleje óta, melynek neve HELICS. A magyar nosocomiális surveillance az EFRIR segítségével e rendszer szerint működik majd. A HELICS ajánlásai a nosocomiális fertőzések prevalencia vizsgálataira, a sebfertőzés és ITO/PIC-re vonatkoznak, de a program közös EU guideline-ok kidolgozásán ( érkatéterrel és húgyúti ka

téterrel összefiiggő fertőzések megelőzése), közös oktatáson is dolgozik, számos alprogramja van pl. Harmony, mely az MRSA-val foglalkozik, úgy a kimutatás, mint a megelőzés vonatkozásában.

A nosocomiális fertőzések megelőzése úgyis, mint mi- ~ nőségügyi kérdés, - az ellátás, szolgáltatás megfelelő- ' ségének bizonyítéka - fontos az EU-ban működő . egészségbiztosítók és kormányok számárá. Ezen túlmenően a fertőzések megelőzésével hosszú távon ' csökkenthetők az egészségügyi kiadások, racionalizál- '' ható az antibiotikumok felhasználása, csökkenthető a ~ multirezisztens kórokozók kialakulása és elterjedése.

Jogharmonizációs feladat: a 63/97 (XIL21.) NM ren- , delet és a 18/1998 (VL3.) NM rendelet módosítása, ~ melyek konkrétan elrendelnék a nosocomiális fertőzések adatainak gyűjtését és jelentését. A 32/1980, a iatrogén fertőzések megelőzéséről szóló rendelet módosítása, korszerűsítése.

Immunbiológiai készítmények és az EU

Az immunbiológiai készítmények vizsgálatainak akkreditálása előfeltétele a Nemzeti Kontroll Laboratórium EU konform működtetésének, az oltóanyagok ha- ' zai minőségellenőrző vizsgálatainak európai elfogadta- ` tásának.

Jogharmonizációs feladatok: a járványügy és a járványügy kontrollját lehetővé tevő immunbiológiai készítmények minősítésének közös hatóság alá rendelése. Nemzetközi gyakorlatban elfogadott jogkörret felruházott Nemzeti Kontroll Hatóság működtetése. A Nemzeti Kontroll Hatóság működését segítő Némzeti Kontroll Laboratóriumban az akkreditált ellenőrző

vizsgálatok kivitelezése.

Egészségmonitorozás és az EU

Az OEK Egészségmonitorozás és a nem fertőző betegségek epidemiológiai osztálya az 1991. XI. törvény alapján részt vesz a hazai egészségadatok összegyűjtésében, feldolgozásában, elemzések és rendszeres egészsé~jelentések elkészítésében, közreadásában. Országos központként irányítja az egészségmonitorozó rendszer fejlesztését, korszerű módszereket honosít, más szervezetek számára módszertani támogatást nyújt az egészségadatok gyűjtéséhez, értékeléséhez és terjesztéséhez.

Vonatkozó közösségi jogszabályok

(a) Az Európa Parlament és a Tanács 1786/2002/EK (2002. szeptember 23.) sz. határozata az Európai Közösség népegészségügyi prógramjáról (2003-2008)

Célkitűzések:

1. Az információ és tudás javítása a népegészség fejlesztése érdekében;

2. Az egészséget veszélyeztető tényezőkre adott gyors és koordinált válaszképesség fejlesztése;

3. Az egészségfejlesztés és betegségmegelőzés megvalósítása azáltal, hogy az egészséget meghatározó tényezők figyelmet kapnak más szektorok döntéseiben és intézkedéseiben.

Specifikus intézkedések (egészséginformáció és tudás): fenntartható egészségmonitorozási rendszer kialakítása és működtetése az alábbiak céljából:

(i) összehasonlítható kvantitatív és kvali2atív közösségi szintű mutatók létrehozása a már rendelkezésre álló eredményekre támaszkodva; összehasonlítható kor-, és nem specifikus közösségi szintű információ gyűjtése, elemzése és terjesztése az egészségi állapotról, egészségpolitikáról és egészségmutatókról;

(ü) az egészséginformáció terjesztése és az egészséginformációhoz való hozzáférés javítása, beleértve a lakosság hozzáférést is;

(üi) az e-Európa program terveivel közös intézkedések kidolgozása és működtetése, annak érdekében, hogy az egészséginformációk mindenki számára elérhetőek legyenek az Interneten, stb.;

(iv) a megvalósításhoz szükséges egy olyan szervezet kialakítása és működtetése, amely koordinálja és integrálja a monitorozást végző szerveket.

(b) Az Eu~°ópe~ h~rr-lrrmeut és a Ta~eács 1400/97/EK (1997 június 30.) sz~ Iratározata az EuYÓpai Közösség rrépegészségügyi keretprogvam egészségmohito~ozási akcióprog~°amjár°ól (1997-2001).

Célkitűzés: közösségi szintű egészségrnonitorozási rendszer létrehozása, amely lehetővé teszi, hogy

(i) az egészségi állapot, a trendek és az egészséget meghatározó tényezők mérhetőek legyenek,

(ü) az így szerzett egészséginformáció és népegészségügyi, illetve más politikák tervezésének, prioritásválasztásának, monitorozásának és értékelésének alapját képezzék,

(üi) megfelelő egészséginformáció a tagállamok részére az összehasonlíthatóság és a megfelelő népegészségügyi döntések meghozatala érdekében.

Specifikus intézkedések:

(i) egységes egészségindiltátorok létrehozása,

(ü) közösségi szintű hálózat létrehozása az egészségadatok szélesebb hozzáférhetősége érdekében,

(üi) adatfeldolgozás, értelmezés és jelentések készítése.

Az egészségmonitorozás EU~csatlakozással járó speci® fikus feladatai:

A hazai egészségmonitorozás központjaként a rr~agyarországi monitorozási tevékenység harmonizációjának elősegítése, koordinációja az EU egészségmonitorozási gyakorlatával, projektjeivel az alábbi területeken:

O egészségindikátorok egységesítése (ECHI-project, 2001-ben az OEK Egészségmonit®rozási és, nem fertőző betegségek epidemiológiai osztályá már részt vett az első fázisban),

0 szükséges módszertani fejlesztések irányítása,

0 EU-harmonizált, országos egészségfelmérések előkészítése, koordinálása,

® Megfelelő hazai egészségmonitorozási i~~tézznényrendszer, struktúra, informatikai háttér létrehózása9 koordinációja,

~ Magyarországi egészségadatok összekapcsolása, adattárak készítése, elemzése, előrejelzés, haza ill. uniós egészségpolitikai javasiatok készitése,

® Magyarország képviselete kapcsolódó EU vagy más nemzetközi proje(ctekben,

0 Az EU népegészségügyi progeammal összh~rrigban kooperáció releváns nemzetközi népegészségügyi, egészségügyi szervezetekkel, intézrnényekkel.

A feladatokkal kapcsotatos intézményfejlesztések:

i. Egészségmonitorozá~i Hálózat kialakgtása, fejlesz® tése,

ü. Háziorvosi Monitorozási Hálózat/Program létrehozása és kapcsolása az Országos Egészségrreonitoro® zási Programhoz,

üi. Az Egészségmonitorozás és a nem fertőzőbetegségek epidemiológiai osztályár~ a rnár meglévő munkacsoportok (elemző, módszertani, ertegvalósítási csoport) fejlesztése, erősítése.

Felépítés

Feladatok

ÁNTSZ megyei intézeteinek szakembereiből álló Egészségmonitorozási Hálózat (EMH) (később a regionnális képviseletét is meg kell oldani)

(i) működteti az Országos Egészségmonitorozási Programot a lakosság egészségéről és az azt befolyásoló tényezőkről (ii) rendszeres egészségfelmérést végez (iii) elkészíti az évenkénti összefoglaló tanulmányt és jelent a tisztifőorvosnak

OEK, Egészségmonitorozás és nemfertőző betegségek epidemiológiája osztály (létrehozó, koordinatív egység)

(i) kialakítja az EMH-t

létrehozza az éves egészségi összefoglalót előkészítő munkacsoportot kifejleszti az éves egészségi összefoglaló tanulmány EU-harmonizált elkészítési protokollját kidolgozza az Országso Egészségmonitorozási Programot rendszeressé teszi az évenkénti összefoglaló tanulmány elkészítését a lakosság egészségéről az országos tisztifőorvos éves helyzetjelentéséhez >az OEMP keretében kialakítja a rendszeresen ismétlődő egészségfelmérések gyakorlatát

 

EU surveillance rendszerek

Az európai surveillance rendszerek fölyamatosan alakulnak, melyek munkájába a szakemberek folyamatosan kapcsolódnak be:

EWRS - korai riasztó és reagáló rendszer IDA-HSSCD - Epidemiológiai surveillance rendszer EWGLI - Legione~llá surveillance - Európai Legiönella fertőzések munkacsoport

EISS - Európai influenza surveillance

EARSS - Európai antibiotikum rezisztencia surveillance

ENIVD - Európai hálózat az "importált" vírusos megbetegedések diagnosztikájára

EUCALB - összehangolt európai akció a Lyme Borreliosis-sal szemben

EgészségYnonito~ozási hálózat surveillance

EU-TB - Európai régió Tuberculosis surveillance-a HELICS - Az európai kórházakban az infekció kontroll megvalósítása a surveillance segítségével3 Euro-HIV HIV/AIDS surveillance Európában Enter-Net surveillance, nemzetközi, étel közvetített, járványos gasztrointesztinális megbetegedések vizsgálata

Oltással megelőzhető fertőző betegségek surveillance Meningococcus surveillance, antimikrobiális reziszteneia surveillance

A csatlakozás előnyei

Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatla

kozása a járványügyi biztonság szempontjából az aláb- ' bi előnyökkel jár:

- Hazánk a korai riasztó és reagáló rendszer tagjaként nem csak ad, hanem naprakész információkat ka.p is ` a hálózat többi tagjától, így az ország járványügyi biztonságáért felelős vezetők gyorsabb, hitelesebb, szakszerűbb információk alapján hozhatják meg a I hazai döntéseket.

- Az EU PHARE támogatással segíti az epidemiológi- ' ai surveillance információ áramlásának számítástechnikai eszközökkel történő gyorsítását és a surveillance szereplőinek epidemiológiai és informatikái oktatását.

- A döntések meghozatalában is segíti a vezetőket az EU tagság, mert az EU direktívákkal, ajánlásokkal, háttér-információkkal is szolgál.

- A bioterrorizmus elleni fellépés tekintetében az EU számos szakértő alkalmazásával kidolgozott stratégiákkal segíti a tagokat. Ezeket a stratégiákat csak az adott ország lehetőségeihez kell igazítani és alkalmazni, nem kell saját szakértői gárdával kidolgozni azokat. Ez hasznos azon szempontból is, hogy a földrész országai összehangolt elvek alapján készülnek és intézkednek, ami nagyobb hatékonyságú lehet, mint az egyes országok által egymástól függetlenül kidolgozott stratégiák alkalmazása.

- Az EU PHARE támogatással segíti a modern módszerekkel, eszközökkel hatékonyabban működő laboratóriumi diagnosztikai tevékenységet.

vissza