A szociális partnerek megállapodása a távmunkáról

A távmunkában foglalkoztatottak száma Európában az elmúlt néhány évben jelentősen megnövekedett. Az Európai Bizottság becslése szerint az Európai Unióban jelenleg a távmunkából élők közül mintegy 4,5 millió személyt foglalkoztatnak (számuk összesen 10 millióra tehető). Tekintettel a távmunkában érintett munkavállalók jelentőségére, az Európai Bizottság arra kérte a közösségi szociális partnereket, dolgozzanak ki megfelelő eszközöket a vonatkozó foglalkoztatási viszonyok szabályozására. A mintegy nyolc hónapos tárgyalássorozat eredményeként 2002. májusában végre megállapodás született, amelyet a tárgyalópartnerek 2002. július 16-án hivatalosan is aláírtak.

A megállapodás bevezető részében kimondja, hogy az aláíró felek a távmunkát úgy határozzák meg, mint a munkaadó lehetőségét a munkaszervezet korszerűsítésére, illetve a munkavállalók lehetőségét arra, hogy javítsanak a munkahelyi- és a magánélet egyensúlyán, és munkavégzésükben nagyobb önállóságra tehessenek szert.

A magállapodás szintén kimondja, hogy célja, egy olyan jogi keret kialakítása, amelyet az aláíró felek tagszervezetei saját nemzeti eljárásaiknak és gyakorlataiknak megfelelően hajtanak végre. A felek egyben a csatlakozás előtt álló országokban működő tagszervezeteiknek is javasolják a megállapodás végrehajtását. A felek hangsúlyozzák, hogy a megállapodás végrehajtása nem csökkentheti az érintett területen dolgozóknak már szavatolt szociális védelmet. Ugyanakkor a szociális partnerek azon jogát sem csorbíthatja, hogy "megfelelő szinten, beleértve az európai szintet is", a jelen megállapodást alkalmazó, illetve kiegészítő megállapodásokat kössenek. A megállapodás szövege arra is felhívja a figyelmet, hogy a megállapodás végrehajtásakor kerülni kell minden, a kis és középvállalatok esetében fölösleges korlátozást.

A megállapodás rendelkezéseinek sorában elsőként a távmunka meghatározása szerepel. E szerint a távmunka a munkavégzés egy olyan, az információs technológiákat felhasználó, foglalkoztatási szerződés keretében folyó formája, amelyet rendszeresen a munkaadó helyiségein kívül végeznek, bár az a munkaadó helyiségeiben is elvégezhető lenne. A megállapodás ezt követően a távmunka önkéntes jellegét hangsúlyozza: amennyiben az a munkaköri leírásban nem szerepel, a távmunka mind a munkáltató, mind a munkavállaló részéről csak megegyezéses alapon kezdeményezhető. Mivel a távmunka csak a munka elvégzésének módján változtat, az nem érinti a munkavállaló foglalkoztatási státuszát. Így amennyiben a dolgozó visszautasítja, hogy távmunkában dolgozzon, az nem szolgáltathat alapot munkaviszonyának megszüntetésére, illetve munkafeltételeinek megváltoztatására. A távmunkában dolgozókat természetesen ugyanazon jogok illetik meg, mint a munkaadó helyiségeiben dolgozó munkavállalókat. Mindazonáltal, tekintettel a munka jellegére, kiegészítő kollektív, illetve egyéni megállapodásokra is szükség lehet. Az elvégzett munka ellenőrzésére a munkaadó csak olyan nyomon követési rendszert alkalmazhat, amely tiszteletben tartja a munkavállaló magánéletét, és megfelel a vonatkozó uniós jogszabályok előírásainak. Szintén a munkaadó felelőssége, hogy a távmunka folyamán gondoskodjon az adatok megfelelő védelméről. Valamennyi a felszerelésre és a költségekre vonatkozó kérdést a munkaszerződésben rögzíteni kell. Általánosságban a távmunkához szükséges felszerelést a munkaadó biztosítja, ahogy ő fedezi a munkavégzéssel járó költségeket is, különös tekintettel a kommunikációs költségekre. A távmunkában foglalkoztatott dolgozó munkahelyi egészségéért és biztonságáért a munkaadót terheli felelősség. Az általa ismertetett munkabiztonsági előírások betartásáért ugyanakkor a munkavállaló felel. A távmunkában dolgozó munkaidejét maga szervezi meg. A munkaadónak megfelelő intézkedéseket kell hoznia a dolgozó elszigetelődésének elkerülésére (a munkatársakkal való rendszeres kapcsolattartás lehetősége, a vállalat információihoz való hozzáférés stb.). A távmunkában dolgozóknak nemcsak az irodai dolgozókkal azonos képzési lehetőségeket kell biztosítani, de az általuk használt műszaki berendezésekre vonatkozó speciális ismeretek megszerzését is. Végezetül a távmunkában foglalkoztatott dolgozókat ugyanazok a kollektív jogok illetik meg, mint az irodákban dolgozó társaikat; s a munkaadónak minden esetleges akadályt el kell hárítania a munkavállalók képviselőivel való kapcsolattartás útjából.

A megállapodást az aláírásától számított három éven belül kell végrehajtani, azaz 2005. július 16-áig. Az aláíró felek tagszervezetei a végrehajtásról egy ad hoc munkacsoportnak tesznek jelentést. A megállapodó felek által felállított munkacsoport ezt követően készíti el közös, értékelő jelentését. Minden, a megállapodás tartalmára vonatkozó kérdést a tagszervezetek közösen vagy önállóan a megállapodó felek elé terjesztenek. Az aláíró felek a megállapodást öt éven belül felülvizsgálják, amennyiben arra bármelyikük is igényt tart.

Anna Diamatopoulou a szociális ügyek európai biztosa szerint a megállapodás mérföldkövet jelent az európai szociális párbeszéd történetében. A kezdeményezés ugyanis nemcsak a munkavállalók és a munkaadók közös érdekeit szolgálja, de az első olyan európai megállapodás, melynek végrehajtásáért is maguk a szociális partnerek felelnek.

vissza